közeleg a karácsony!
(a kép illusztráció)
HELYSZÍN: MOSZKVA (de komolyan)
2008. december 15., hétfő
2008. november 17., hétfő
MONTÁNUNIÓ
A második világháború után
A második világháború legfőbb csatatere Európa volt. Országainak nagyvárosai az infrastruktúrát is beleértve szétbombázottak. Ezt követően Európa romokban hevert. A pusztítás mértéke leírhatatlan. Az energiakészletek és a nyersanyagok jelentős mértékben megcsappantak. A háború egyes becslések szerint ötvenmillió áldozatot követelt, civilt és katonát egyaránt sújtott a halál. A ez eddigi nagyhatalmak (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, stb.) lesüllyedtek közép-, vagy alacsony hatalmi szintre. Ezen probléma egyre sürgetőbb megoldást kíván, melynek egyedül a nemzetek lehetnek megoldói, ugyanis a megoldásra nem lehet képes egyetlen nemzetállam egyetlen politikusa, egyetlen politikai elitje sem. Ez a probléma felülkerekedik az nemzetállamokon, azoknak kormányzatain. Erre a világ vezető politikusai is hamar ráeszméltek.
A háború után erős és tartós gazdasági fellendülésre volt szükség egyrészt azért, hogy helyreállítsák és stabilizálhassák az európai országok piaci viszonyait, másrészt azért, mert az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió roppant mértékű gazdasági, katonai és ezzel politikai hatalmat képviseltek, s túlsúlyba kerültek az addig nagyhatalmaknak számító nyugat-európai hatalmakkal szemben. Ezért a bipoláris, azaz kétpólusú világrendet ellensúlyozni kellett az európai országoknak, s erre jött létre az összes intézmény.
Egységet teremtő elképzelések
Az egységes Európa megteremtése gondolatának kialakulása nem csupán a második világháború utánra tehető, már azt megelőzően is voltak erre teóriák, híres-neves gondolkodóktól, mint például Immanuel Kant, Rotterdami Erasmus, Dante, vagy Comenius. Az 1920-as, 1930-as években Páneurópai Mozgalom is útjára indult. Ezek az elképzelések mind kudarcot vallottak, viszont a második világháború rombolása életre hívta mégis ezeket. (Horváth, 2007)
Tekintve, hogy a nyugat-európai nemzetek együttműködő-képessége szinte a nullával egyenlő, Robert Schuman, volt francia külügyminiszter, pénzügyminiszter, majd elnök kezébe véve a dolgok menetét, sajátos gondolattal állt elő, az együttműködések megsegítése érdekében. Ez az elv a Schuman deklaráció (1950. május 9.) néven vonult be a történelembe, és a fő gondolat ebben, hogy „a háborút ne csak elképzelhetetlennek véljük, hanem megvalósítása anyagilag is lehetetlen legyen”. (Wikipedia, 2008) A gondolat lényege az úgynevezett „történelmi megbékélés”, ami azt takarja, hogy minden ország és az azt irányító kormányzat tegye félre a nemzeti nézeteltéréseit, legyen az bármilyen mértékű, és hosszú múlttal rendelkező.
Szimbolikusan felkéri Európa országait, hogy tanuljanak a háborúk negatív tapasztalataiból, illetve hozadékából. Azt is kéri, hogy borítsanak fátylat a múltra, mert az ellenségeskedés, a csatározás nem vezet megoldásra, csak pusztuláshoz, egymás szisztematikus kiirtásához, ami ebben az időben különösképp elkerülendő, ugyanis a második világháború megtépázta az addigi nagyhatalmakat, - és mint már volt róla szó - csak közepes hatalmú országokká degradálta azokat. Ettől félt Schuman, ezért akarta, hogy a hatalmi versengésben nehogy a németek felülmúlják a franciákat, miután a német újrafelfegyverzés volt a napirenden ez idő tájt.
Ez annak az érdekében áll, hogy együtt próbáljanak meg dolgozni a közös cél elérése érdekében, mely cél egyenlő Európa renoválásával és a békés együttéléssel. Cél volt továbbá, hogy elkerüljenek egy lehetséges harmadik világháborút, ami ekkor még eléggé erőteljesen benne volt a lehetőségek tárházában. Ezt a célt csak egy olyan nemzetközi légtérben lehet elérni, melyben a nemzetek együttműködési hajlandóságot mutatnak, mert egyedül egyik nemzet sem lenne képes rá önerőből. Ezen gondolat egyfajta nemzetek fölött álló célkitűzést helyez kilátásba, mely megköveteli a nemzetközi intézményrendszer kiépítését és nem állhat útjába egyetlen ország nacionalista törekvése, vagy ellentéte sem, mint például a németek és franciák között lévő évszázados ellentét. Ez a gondolat csak azt a célt hivatott szolgálni, hogy megelőzzenek egy esetleges háborút a franciák és a németek között, s elejét vegyék a további önmarcangolásnak. Ezt kizárólag úgy lehet csinálni, hogy a francia vas, és a német acél egy közös, független hatóság égisze alatt egyesül, ami nem más, mint a Főhatóság, az ESZAK (Európai Szén- és Acélközösség) egyik intézménye.
Az együttműködés fontossága
Mint láthattuk, 1950-ben a francia külügyminiszter, Schuman kidolgozott egy tervet, amivel irányt mutatott a jövőre nézve, elsősorban az összefogást tűzve ki célul. A franciák hamar ráeszméltek arra, hogy a kooperáció nem pusztán fontos, hanem létszükség. Először Jean Monnet, francia politikus, közgazdász fejezte ki az európai együttműködésre vonatkozó ambícióját a francia oldalon. 1947. január 11-én a Monnet által kidolgozott tervet a francia parlament elfogadta. Ezek után létrehoztak egy Nemzeti Tervhivatal nevű intézményt, melynek élére a terv kidolgozóját helyezték.
Az ESZAK (német nevén: Montánunió) alapításakor a hat tagország elsősorban Nyugat-Európából került ki, egyrészt azért, mert így könnyebb volt a négy alapszabadságot (tőke-, munkaerő-, árucikkek- és szolgáltatások szabad áramlása) megvalósítani, másrészt azért, mert Kelet-Európa az alapítás idején még a Szovjetunió fennhatósága alatt állt. A nyugati hatalmak nem kívántak beavatkozni ez ellen.
A szovjet válasz a felgyorsult kelet-európai intézményesülésre és integrációra nem volt más, mint a KGST, azaz a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, amelyet 1949-ben hoztak létre, szintén gazdaságsegítő célokkal. Akció rádiusza legelső sorban a közép- és kelet-európai blokk voltak, így Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia és a Szovjetunió. 1991-ig volt életben ez a rendszer, mikor is a Szovjetunió megbukott.
Institúcionalizmus
A történelem folyamán mindig a stratégiai fontosságú szektorok metszéspontjában jöttek létre az érdekszervezetek. Ilyen stratégiai fontosságú szektor például a kereskedelem, bányászat, energiaipar, pénzügy, hadiipar, etc. Az 1950-es években megalakultak az első szervezetek, melyek a szupranacionalizmus, azaz a nemzetek-felettiség elvét alapul vevő demokratikus intézmények (institúciók). Ezek például az ESZAK; EURATOM, amint az atomenergia összhangjáért felelős szervezet; az EGK, vagyis az Európai Gazdasági Közösség (EEC – European Economic Community); Európa Tanács (CU – Council of Europe), amely egy „regionális kormányközi szervezet, melynek fő célkitűzései a pluralista demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok védelme, az európai kulturális identitás kialakulásának támogatása és fejlesztése, illetve a társadalmi problémák kezelése” (Horváth, 2007); OEEC, (később OEDC) „a Marshall-segély lebonyolítására és a nyugat-európai országok gazdaságának háború utáni konszolidálására létrejött szervezet (Horváth, 2007); NATO, melynek célja, hogy „politikai illetve katonai eszközökkel biztosítsa tagállamainak védelmét”. (Horváth, 2007) A szupranacionalizmus azért fontos, mert ez esetben nem egy olyan szervezetet hoznak létre, ami a kormányok között működik, hanem túllép azon, illetve túllép a nemzetiségeken, ezzel együtt túllép a nemzetek fölötti konfliktusokon, mintegy kiküszöbölve azokat.
„1951. április 18-án Párizsban Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg aláírta az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK, angolul: European Coal and Steal Community – ECSC, vagy a német elnevezés után röviden Montánunió) létrehozásáról szóló szerződést. Az alapötlet egy szupranacionális főhatóság létesítése volt, amely ellenőrzi a francia és német szén- és acéltermelést, valamint természetesen a többi tagállamét is. A nehézipar kulcsszektorainak egyesítése lehetetlenné tett egy újabb háborút, és elősegítette a két (hat) ország közeledését.” (Hetényi, Hünlich, Mocsáry, 2003)
1951. április 18-án negalakult a Montánunió, vagy más néven az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK, vagy ECSC, azaz European Coal and Steel Community). Tagjai az ún. hatok, vagyis az NSZK, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg. Az 1952-es életbelépést követően ötven éven át tartó szervezetnek kívánták megalkotni.
Az ESZAK hivatalosan 2002-ben megszűnt, de a benne hozott rendeletek máig érvényesek. Elsődleges célja volt, hogy az átlag életszínvonalat növelje és a békét hozza el a közös célok, közös érdekek, közös piac, és közös intézmények útján (Németh, 2004). Másodlagos célja, hogy megtanítsa az európai országokat közösségben gondolkodni.
Az előző gondolat rövid távra szól, a rövid távú piaci fellendülés a cél, mivel égető gazdasági hiány mutatkozott Európában a már említett okok miatt. Az utóbb gondolat pedig elsősorban a hosszú távú célok kategóriájába tartozott.
Szervezeti tagozódás
Főhatóság, mely a szén- és acélipar erősítését szorgalmazta, törvényhozói, végrehajtói és törvénykezési jogkörrel rendelkezett. 9 tagú bizottság, melynek tajgait az országok a következő arányban delegálták:
NSZK: 2
Olaszország 2
Franciaország 2
Belgium 1
Hollandia 1
Luxemburg 1
Emellett létrejött a Közgyűlés is, mely a későbbi Európai Parlament elődje. Évente ülésezett, minden március második keddjén, de kivételes esetekben természetesen nem kell ehhez ragaszkodni. Hivatalnokait és elnökét a Közgyűlés maga választja a tagok közül. 78 tagját a tagországok parlamentjei delegálták.
Németország 36
Franciaország 36
Olaszország 36
Belgium 14
Hollandia 14
Luxemburg 6
Törvényszék. Törvényhozó testület, hét Bírát foglalt magában, mely azért fontos, mert páratlan szám, így érvényesülhet a többségi elv. A Bírákat olyan személyek közül választják ki, akiknek a függetlensége, és alkalmassága kétséget kizáróan megfelel ezen poszt betöltésére. Minden három évben a Bírák egy részét (négy fő) lecserélik,
Miniszterek Különleges Tanácsa, amelyben a 6 alapító ország nehézipari miniszterei vettek részt. Célja, hogy a résztvevő felek megosszák egymással az információikat, és konzultáljanak ezekről. Elnöke a tagországok kormányai által delegáltak közül kerülnek ki, az elnöki mandátum fél évre szól, abc sorrendben haladnak. (ESZAK alapító okirat, 1951) „A Tanács 1955 júniusában az olaszországi Messinában tartott tanácskozáson elfogadta a gazdasági integráció irányába történő elmozdulást. Paul-Henri Spaak vezetésével kidolgozták a részletes javaslatokat az Európai Gazdasági Közösség, valamint az Euratom megalakítására” (Az Európai integráció történeti áttekintése, 2008)
Az alapokmány aláírása a hat alapító ország ország között Párisban történt, ez volt, a Párizsi Szerződés. „1951-ben írták alá a Párizsi Szerződést, melynek eredményeképpen megalakult az Európai Szén- és Acélközösség.” (EU vonal) Az intézmény székhelye Brüsszelben volt. A Montánunió alapító országai az ún. Hatok, azaz Franciaország, NSZK, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg. Érdekesség, hogy britek nem csatlakoznak ehhez az ötlethez, ugyanis nem látják demokratikusnak, és kontrolláltnak sem. Az alapító országok küldöttekkel képviseltették magukat, melyek számát érdekes módon nem egyenlően oszlottak meg.
Ennek értelmében:
Németország 18
Franciaország 18
Olaszország 18
Belgium 10
Hollandia 10
Luxemburg 4
A szervezet 1973-ban három taggal bővült, ezek Anglia, Írország és Dánia. Innentől nem Hatokról, hanem Kilencekről beszélünk. 1972-ben Norvégia népszavazás útján nemet mondott a csatlakozásra.
1965-ben a három legfőbb szupranacionális intézmény, az EGK, az EURATOM, és Montánunió egyesül, innentől Európai Közösségről beszélhetünk. Ez tovább bővül 1981-ben, mikor csatlakozik Görögország. 1986-ban Portugália és Spanyolország, 1995-ben Ausztria, Finnország, Svédország. 2004-ben Ausztria, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia. 2007-ben Bulgária és Románia. (Gazdaságtudományi ismeretek, 2008)
A Montánunió célkitűzései
Szupranacionális szervezet, mely tagjai között megreformálja a belső vámrendszert, a tagjai között. Azzal a céllal jött létre, hogy az ESZAK tagországok megosszák egymással a szén és vasérc tartalékaikat, mert a világháborúk meglehetősen felemésztették ezeket. További célja, hogy egyesítse Nyugat-Európa országait a Hidegháború alatt és megőrizze a demokrácia alapjait az Európai Unióban.
Elsősorban nem olyan szervezet, melynek céljai valami (külső támadás elhárítása, megelőzése, stb.) ellen irányulnak, hanem valami miatt. Ez a valami nem más, mint egy önintegrációs folyamat, valamint tagországok közötti konfliktusosság enyhítése, felszámolása. Ha az eddig egymás ellen harcoló országok egy olyan szervezetben tömörülnek, melyben közös célok, közös piac, szabad munkaerő áramlás, tőkeáramlás megy végbe, akkor az egymás ellen való háborúskodás értelmét veszti, és ez az a dolog, amire szükség volt a pusztító második világháború után.
Feladata, hogy a Szerződő Felek között egyenlő esélyeket teremtsen a közös piacon, normális, alacsony árakat biztosítva, valamint, hogy az ehhez szükséges feltételeket megteremtse. Javítson a munkakörülményeken az iparágak területein, növelje azaz életszínvonalat. Növelni kívánta a nemzetek közötti kereskedelem mértékét, a modernizáció szintjét a termelésben, valamint kizárja a háborút, tehát céljainak száma jóval túlmutat azon, hogy közös gazdaságot teremtsen, mert biztonságpolitikai, és iránymutató célja is jelentékeny.
1.Cikk
„Jelen szerződés értelmében a Magas Szerződő Felek egymás között Európai Szén- és Acélközösséget hoznak létre, amely közös piacon, közös célokon és közös intézményeken alapul.” (Németh, 2004)
Az integráció ágai
Szabad kereskedelem: a szerződő országok között a kereskedelem liberalizálódott folyamat, korlátokat, viszont a kifelé irányuló kereskedelemre nem köt feltételeket az Unió.
Vámunió: a szerződő országok egymással szemben nem támasztanak vámokat, ezzel szabadabbá téve az áramlásokat.
Közös piac: az áruk és szolgáltatások szabad áramlásán túlmenően a tőke és a munkaerő szabad áramlását is biztosítja a közös piac megléte, tehát érvényesül a „négy alapvető szabadság” elve, mikor is a tőke, a szolgáltatások, a munkaerő és az áruk szabadon áramolhatnak az országok között.
Egységes belső piac: minden meglévő korlátot felszámolnak a tagországok között, nem csak a vámokat, hanem a fizikai, pénzügyi és technikai korlátokat is.
Gazdasági unió: alapja az országok közötti közös valuta, melynek révén gazdasági integráció mehet végbe ami kedvezően fejti ki hatását az országok gazdaságaira.
Politikai unió: a nemzetek kormányainak, és ezzel törvényhozásának integrációja, ami segíti a gazdasági integrációt és az egységes külpolitikai kép alkotását. (Horváth, 2007)
„Az 1960-as évek végétől az európai integráció folyamatában rövid fellendülés következett. 1967-ben a De Gaulle-i obstrukciót a Luxemburgi Kompromisszummal sikerült meghaladni, s az Európai Közösségek megalakulásával (az Európai Bizottság létrejötte a Montánunió Főhatóságának, valamint az Európai Gazdasági Közösség és az Euratom Bizottságának az egyesítésével) az intézményi keretek is valamelyest megerősödtek. A vámunió és a közös piac kialakítása 1968-ra, határidő előtt fejeződött be. Napirendre került a gazdasági és monetáris unió kialakítása (Werner-terv 1980-as határidővel), s az első lépéseket 1971-ben megtették. Az 1970-es évek válságfejleményei (a nemzetközi monetáris rendszer 1971-es válsága, majd az olajárrobbanások 1971-ben, 1973-ban és 1979-ben) alapján azonban az integrációs folyamatok ismét megtorpantak.” (Palánkai, 2005)
A neofunkcionalizmus
„Az Európai közösségek legátfogóbb leírását mind ez idáig a neofunkcionalizmus adta, amely egyszerre elíró elmélet és programmatikus ideológia is. A neofunkcionalista tudományos koncepció az Európai Szén- és Acélközösség létrejöttével és működésével kapocsolatos gyakorlati tapasztalatokat kutató amerikai szerzők, Ernst B. Haas és Leon Lindberg munkásságának köszönheti létrejöttét, akik elméletüket a hatvanas években De Gaulle hatására többször is felülvizsgálták.
A neofunkcionalizmus elfogadja a funkcionalizmus számos tételét, különösen épít arra, hogy
a) a nemzetállam elégtelen az európai problémák megoldására;
b) az átalakulásnak hosszabb folyamat keretén belül kell végbemennie, egymásra épülő fokozatokon keresztül,;
c) a vezetés politizálódását korlátozni kell, helyette technokratikus irányítás alá kell vonni a termelést;
d) bizonyos gazdasági ágazatokban a végrehajtott integráció a gazdasági ágazatok összefonódása miatt átcsordul más ágazatokba;
e) a nemzetállam lassan kiiktatódik a politikából, a döntési központok áthelyeződésével a polgárok lojalitása és a lobbicsoportok aktivitása is áthelyeződik az új központokba;
A funkcionalizmussal ellentétben
1. a neofunkcionalista elképzelés szerint a létrejövő integrációnak a belső béke biztosítása mellet a külső biztonságot és jólétet is szolgálnia kell, és nem csak a működö békerendszert kell megvalósítania;
2. a globális megközelítés helyett a neofunkcionalista megközelítés regionális keretben, elsősorban Nyugat-Európában tartja megvalósíthatónak az integrációt
3. a neofunkcionalizmus politikai integráció megvalósítását tartotta a szükségesnek, anélkül azonban, hogy meghatározta volna, mit jelent maga a fogalom. Az integrációs folyamat céljaként a haladást jelölte meg, „egy új típusú közösség létrehozása felé”. Az elmélet korrekciójának fázisában felvetődött – latin-amerikai példák nyomán -, hogy esetleg csak a politikák integrálása valósítható meg.
4. a neofunkcionalizmus nem tartja lehetségesnek a nemzeti politikai elitek kizárását a funkcionális szükségletek irányításából, hanem meghatározónak tekinti ezen elitek ráébredését a hosszú távú érdekazonosságra.” (Horváth, 2001)
Lezárás
Talán a második világháború rombolása vetette el az építés gondolatának magvát az európai politikusok elméjében, hogy itt az ideje, hogy valami kifizetődőt alkossanak közösen, aminek szintén közösen arathatják le a termését. Jóllehet, az ESZAK képes volt drámai gazdasági növekedést előidézni a szerződő felek között, és képes volt megteremteni egy közös piacot, közös célokat és közös intézményeket az országai között, ezzel szemben nem volt képes megfékezni az acél- és szénfeldolgozó üzemek hanyatlását. Mégis remek táptalajt adott számos újabb nemzetközi szervezet létrejöttének, elsősorban a belőle kisarjadt Európai Uniónak. A Montánunió szerződése 2002. július 24-én vesztette hatályát, ötven évnyi fennállás után.
1992-ben a Maastrichti Szerződés volt az európai integráció egyik nagy mérföldköve. A szerződő felek tető alá próbálták hozni azt az elképzelést, hogy valutauniót alakítsanak ki, tehát hogy 1999-ig közös valutát vezetnek be. Ezt az elképzelést nem sikerült minden országban véghezvinni. (Horváth, 2001)
Bibliográfia
Németh István - Európa 1945-2000 – A megosztástól az egységig. Aula, 2004.
Európai Szén- és Acélközösség
http://en.wikipedia.org/wiki/European_Coal_and_Steel_Community
(2008. december 2.)
ESZAK alapító okirat.
http://209.85.129.132/search?q=cache:lt0O3i6tlHIJ:www.vojvodina-cess.org/download/Sumanov%2520plan.pdf+european+steel+and+coal+community&hl=hu&ct=clnk&cd=4
(2008. 12. 8.)
Katonáné Dr. Kovács Judit - Az európai integráció történeti áttekintése. – EU ismeretek.
http://209.85.129.132/search?q=cache:7xrtifZE8fcJ:www.agr.unideb.hu/ktvbsc/dl2.php%3Fdl%3D13/7_eloadas.ppt+mont%C3%A1nuni%C3%B3+egk+euratom+egyes%C3%BCl%C3%A9s&hl=hu&ct=clnk&cd=3&gl=hu
(2008. 12. 8.)
Hogyan alakult meg az Európai Unió?.
http://www.euvonal.hu/index.php?op=tenyek_attekintes&ha=&id=1
(2008.12.04.)
Hetényi Géza, Hünlich Csilla, Mocsáry Péter - Az Európai Unió pénzügyi rendszere. In:Változó Világ 35., Budapest, 2003.
Horváth Zoltán - Kézikönyv az Európai Unióról (6. kiadás). Budapest, HVGORAC Lap- és tankönyvkiadó, 2007.
Horváth Jenő - Az európai integráció története napról napra 1945-2000. Osiris, Budapest, 2001.
Palánkai Tibor - EURÓPAI EGYSÉG – INTEGRÁCIÓ ELMÉLET.
(Elhangzott 2005. február 14-én)
http://209.85.129.132/search?q=cache:Vq1ffgBQsygJ:www.mta.hu/fileadmin/szekfoglalok/000577.pdf+Pal%C3%A1nkai+Tibor+-+EUR%C3%93PAI+EGYS%C3%89g&hl=hu&ct=clnk&cd=1
(2008. 12. 8.)
készítette: Sziky Balázs
A második világháború után
A második világháború legfőbb csatatere Európa volt. Országainak nagyvárosai az infrastruktúrát is beleértve szétbombázottak. Ezt követően Európa romokban hevert. A pusztítás mértéke leírhatatlan. Az energiakészletek és a nyersanyagok jelentős mértékben megcsappantak. A háború egyes becslések szerint ötvenmillió áldozatot követelt, civilt és katonát egyaránt sújtott a halál. A ez eddigi nagyhatalmak (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, stb.) lesüllyedtek közép-, vagy alacsony hatalmi szintre. Ezen probléma egyre sürgetőbb megoldást kíván, melynek egyedül a nemzetek lehetnek megoldói, ugyanis a megoldásra nem lehet képes egyetlen nemzetállam egyetlen politikusa, egyetlen politikai elitje sem. Ez a probléma felülkerekedik az nemzetállamokon, azoknak kormányzatain. Erre a világ vezető politikusai is hamar ráeszméltek.
A háború után erős és tartós gazdasági fellendülésre volt szükség egyrészt azért, hogy helyreállítsák és stabilizálhassák az európai országok piaci viszonyait, másrészt azért, mert az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió roppant mértékű gazdasági, katonai és ezzel politikai hatalmat képviseltek, s túlsúlyba kerültek az addig nagyhatalmaknak számító nyugat-európai hatalmakkal szemben. Ezért a bipoláris, azaz kétpólusú világrendet ellensúlyozni kellett az európai országoknak, s erre jött létre az összes intézmény.
Egységet teremtő elképzelések
Az egységes Európa megteremtése gondolatának kialakulása nem csupán a második világháború utánra tehető, már azt megelőzően is voltak erre teóriák, híres-neves gondolkodóktól, mint például Immanuel Kant, Rotterdami Erasmus, Dante, vagy Comenius. Az 1920-as, 1930-as években Páneurópai Mozgalom is útjára indult. Ezek az elképzelések mind kudarcot vallottak, viszont a második világháború rombolása életre hívta mégis ezeket. (Horváth, 2007)
Tekintve, hogy a nyugat-európai nemzetek együttműködő-képessége szinte a nullával egyenlő, Robert Schuman, volt francia külügyminiszter, pénzügyminiszter, majd elnök kezébe véve a dolgok menetét, sajátos gondolattal állt elő, az együttműködések megsegítése érdekében. Ez az elv a Schuman deklaráció (1950. május 9.) néven vonult be a történelembe, és a fő gondolat ebben, hogy „a háborút ne csak elképzelhetetlennek véljük, hanem megvalósítása anyagilag is lehetetlen legyen”. (Wikipedia, 2008) A gondolat lényege az úgynevezett „történelmi megbékélés”, ami azt takarja, hogy minden ország és az azt irányító kormányzat tegye félre a nemzeti nézeteltéréseit, legyen az bármilyen mértékű, és hosszú múlttal rendelkező.
Szimbolikusan felkéri Európa országait, hogy tanuljanak a háborúk negatív tapasztalataiból, illetve hozadékából. Azt is kéri, hogy borítsanak fátylat a múltra, mert az ellenségeskedés, a csatározás nem vezet megoldásra, csak pusztuláshoz, egymás szisztematikus kiirtásához, ami ebben az időben különösképp elkerülendő, ugyanis a második világháború megtépázta az addigi nagyhatalmakat, - és mint már volt róla szó - csak közepes hatalmú országokká degradálta azokat. Ettől félt Schuman, ezért akarta, hogy a hatalmi versengésben nehogy a németek felülmúlják a franciákat, miután a német újrafelfegyverzés volt a napirenden ez idő tájt.
Ez annak az érdekében áll, hogy együtt próbáljanak meg dolgozni a közös cél elérése érdekében, mely cél egyenlő Európa renoválásával és a békés együttéléssel. Cél volt továbbá, hogy elkerüljenek egy lehetséges harmadik világháborút, ami ekkor még eléggé erőteljesen benne volt a lehetőségek tárházában. Ezt a célt csak egy olyan nemzetközi légtérben lehet elérni, melyben a nemzetek együttműködési hajlandóságot mutatnak, mert egyedül egyik nemzet sem lenne képes rá önerőből. Ezen gondolat egyfajta nemzetek fölött álló célkitűzést helyez kilátásba, mely megköveteli a nemzetközi intézményrendszer kiépítését és nem állhat útjába egyetlen ország nacionalista törekvése, vagy ellentéte sem, mint például a németek és franciák között lévő évszázados ellentét. Ez a gondolat csak azt a célt hivatott szolgálni, hogy megelőzzenek egy esetleges háborút a franciák és a németek között, s elejét vegyék a további önmarcangolásnak. Ezt kizárólag úgy lehet csinálni, hogy a francia vas, és a német acél egy közös, független hatóság égisze alatt egyesül, ami nem más, mint a Főhatóság, az ESZAK (Európai Szén- és Acélközösség) egyik intézménye.
Az együttműködés fontossága
Mint láthattuk, 1950-ben a francia külügyminiszter, Schuman kidolgozott egy tervet, amivel irányt mutatott a jövőre nézve, elsősorban az összefogást tűzve ki célul. A franciák hamar ráeszméltek arra, hogy a kooperáció nem pusztán fontos, hanem létszükség. Először Jean Monnet, francia politikus, közgazdász fejezte ki az európai együttműködésre vonatkozó ambícióját a francia oldalon. 1947. január 11-én a Monnet által kidolgozott tervet a francia parlament elfogadta. Ezek után létrehoztak egy Nemzeti Tervhivatal nevű intézményt, melynek élére a terv kidolgozóját helyezték.
Az ESZAK (német nevén: Montánunió) alapításakor a hat tagország elsősorban Nyugat-Európából került ki, egyrészt azért, mert így könnyebb volt a négy alapszabadságot (tőke-, munkaerő-, árucikkek- és szolgáltatások szabad áramlása) megvalósítani, másrészt azért, mert Kelet-Európa az alapítás idején még a Szovjetunió fennhatósága alatt állt. A nyugati hatalmak nem kívántak beavatkozni ez ellen.
A szovjet válasz a felgyorsult kelet-európai intézményesülésre és integrációra nem volt más, mint a KGST, azaz a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, amelyet 1949-ben hoztak létre, szintén gazdaságsegítő célokkal. Akció rádiusza legelső sorban a közép- és kelet-európai blokk voltak, így Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia és a Szovjetunió. 1991-ig volt életben ez a rendszer, mikor is a Szovjetunió megbukott.
Institúcionalizmus
A történelem folyamán mindig a stratégiai fontosságú szektorok metszéspontjában jöttek létre az érdekszervezetek. Ilyen stratégiai fontosságú szektor például a kereskedelem, bányászat, energiaipar, pénzügy, hadiipar, etc. Az 1950-es években megalakultak az első szervezetek, melyek a szupranacionalizmus, azaz a nemzetek-felettiség elvét alapul vevő demokratikus intézmények (institúciók). Ezek például az ESZAK; EURATOM, amint az atomenergia összhangjáért felelős szervezet; az EGK, vagyis az Európai Gazdasági Közösség (EEC – European Economic Community); Európa Tanács (CU – Council of Europe), amely egy „regionális kormányközi szervezet, melynek fő célkitűzései a pluralista demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok védelme, az európai kulturális identitás kialakulásának támogatása és fejlesztése, illetve a társadalmi problémák kezelése” (Horváth, 2007); OEEC, (később OEDC) „a Marshall-segély lebonyolítására és a nyugat-európai országok gazdaságának háború utáni konszolidálására létrejött szervezet (Horváth, 2007); NATO, melynek célja, hogy „politikai illetve katonai eszközökkel biztosítsa tagállamainak védelmét”. (Horváth, 2007) A szupranacionalizmus azért fontos, mert ez esetben nem egy olyan szervezetet hoznak létre, ami a kormányok között működik, hanem túllép azon, illetve túllép a nemzetiségeken, ezzel együtt túllép a nemzetek fölötti konfliktusokon, mintegy kiküszöbölve azokat.
„1951. április 18-án Párizsban Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg aláírta az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK, angolul: European Coal and Steal Community – ECSC, vagy a német elnevezés után röviden Montánunió) létrehozásáról szóló szerződést. Az alapötlet egy szupranacionális főhatóság létesítése volt, amely ellenőrzi a francia és német szén- és acéltermelést, valamint természetesen a többi tagállamét is. A nehézipar kulcsszektorainak egyesítése lehetetlenné tett egy újabb háborút, és elősegítette a két (hat) ország közeledését.” (Hetényi, Hünlich, Mocsáry, 2003)
1951. április 18-án negalakult a Montánunió, vagy más néven az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK, vagy ECSC, azaz European Coal and Steel Community). Tagjai az ún. hatok, vagyis az NSZK, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg. Az 1952-es életbelépést követően ötven éven át tartó szervezetnek kívánták megalkotni.
Az ESZAK hivatalosan 2002-ben megszűnt, de a benne hozott rendeletek máig érvényesek. Elsődleges célja volt, hogy az átlag életszínvonalat növelje és a békét hozza el a közös célok, közös érdekek, közös piac, és közös intézmények útján (Németh, 2004). Másodlagos célja, hogy megtanítsa az európai országokat közösségben gondolkodni.
Az előző gondolat rövid távra szól, a rövid távú piaci fellendülés a cél, mivel égető gazdasági hiány mutatkozott Európában a már említett okok miatt. Az utóbb gondolat pedig elsősorban a hosszú távú célok kategóriájába tartozott.
Szervezeti tagozódás
Főhatóság, mely a szén- és acélipar erősítését szorgalmazta, törvényhozói, végrehajtói és törvénykezési jogkörrel rendelkezett. 9 tagú bizottság, melynek tajgait az országok a következő arányban delegálták:
NSZK: 2
Olaszország 2
Franciaország 2
Belgium 1
Hollandia 1
Luxemburg 1
Emellett létrejött a Közgyűlés is, mely a későbbi Európai Parlament elődje. Évente ülésezett, minden március második keddjén, de kivételes esetekben természetesen nem kell ehhez ragaszkodni. Hivatalnokait és elnökét a Közgyűlés maga választja a tagok közül. 78 tagját a tagországok parlamentjei delegálták.
Németország 36
Franciaország 36
Olaszország 36
Belgium 14
Hollandia 14
Luxemburg 6
Törvényszék. Törvényhozó testület, hét Bírát foglalt magában, mely azért fontos, mert páratlan szám, így érvényesülhet a többségi elv. A Bírákat olyan személyek közül választják ki, akiknek a függetlensége, és alkalmassága kétséget kizáróan megfelel ezen poszt betöltésére. Minden három évben a Bírák egy részét (négy fő) lecserélik,
Miniszterek Különleges Tanácsa, amelyben a 6 alapító ország nehézipari miniszterei vettek részt. Célja, hogy a résztvevő felek megosszák egymással az információikat, és konzultáljanak ezekről. Elnöke a tagországok kormányai által delegáltak közül kerülnek ki, az elnöki mandátum fél évre szól, abc sorrendben haladnak. (ESZAK alapító okirat, 1951) „A Tanács 1955 júniusában az olaszországi Messinában tartott tanácskozáson elfogadta a gazdasági integráció irányába történő elmozdulást. Paul-Henri Spaak vezetésével kidolgozták a részletes javaslatokat az Európai Gazdasági Közösség, valamint az Euratom megalakítására” (Az Európai integráció történeti áttekintése, 2008)
Az alapokmány aláírása a hat alapító ország ország között Párisban történt, ez volt, a Párizsi Szerződés. „1951-ben írták alá a Párizsi Szerződést, melynek eredményeképpen megalakult az Európai Szén- és Acélközösség.” (EU vonal) Az intézmény székhelye Brüsszelben volt. A Montánunió alapító országai az ún. Hatok, azaz Franciaország, NSZK, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg. Érdekesség, hogy britek nem csatlakoznak ehhez az ötlethez, ugyanis nem látják demokratikusnak, és kontrolláltnak sem. Az alapító országok küldöttekkel képviseltették magukat, melyek számát érdekes módon nem egyenlően oszlottak meg.
Ennek értelmében:
Németország 18
Franciaország 18
Olaszország 18
Belgium 10
Hollandia 10
Luxemburg 4
A szervezet 1973-ban három taggal bővült, ezek Anglia, Írország és Dánia. Innentől nem Hatokról, hanem Kilencekről beszélünk. 1972-ben Norvégia népszavazás útján nemet mondott a csatlakozásra.
1965-ben a három legfőbb szupranacionális intézmény, az EGK, az EURATOM, és Montánunió egyesül, innentől Európai Közösségről beszélhetünk. Ez tovább bővül 1981-ben, mikor csatlakozik Görögország. 1986-ban Portugália és Spanyolország, 1995-ben Ausztria, Finnország, Svédország. 2004-ben Ausztria, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia. 2007-ben Bulgária és Románia. (Gazdaságtudományi ismeretek, 2008)
A Montánunió célkitűzései
Szupranacionális szervezet, mely tagjai között megreformálja a belső vámrendszert, a tagjai között. Azzal a céllal jött létre, hogy az ESZAK tagországok megosszák egymással a szén és vasérc tartalékaikat, mert a világháborúk meglehetősen felemésztették ezeket. További célja, hogy egyesítse Nyugat-Európa országait a Hidegháború alatt és megőrizze a demokrácia alapjait az Európai Unióban.
Elsősorban nem olyan szervezet, melynek céljai valami (külső támadás elhárítása, megelőzése, stb.) ellen irányulnak, hanem valami miatt. Ez a valami nem más, mint egy önintegrációs folyamat, valamint tagországok közötti konfliktusosság enyhítése, felszámolása. Ha az eddig egymás ellen harcoló országok egy olyan szervezetben tömörülnek, melyben közös célok, közös piac, szabad munkaerő áramlás, tőkeáramlás megy végbe, akkor az egymás ellen való háborúskodás értelmét veszti, és ez az a dolog, amire szükség volt a pusztító második világháború után.
Feladata, hogy a Szerződő Felek között egyenlő esélyeket teremtsen a közös piacon, normális, alacsony árakat biztosítva, valamint, hogy az ehhez szükséges feltételeket megteremtse. Javítson a munkakörülményeken az iparágak területein, növelje azaz életszínvonalat. Növelni kívánta a nemzetek közötti kereskedelem mértékét, a modernizáció szintjét a termelésben, valamint kizárja a háborút, tehát céljainak száma jóval túlmutat azon, hogy közös gazdaságot teremtsen, mert biztonságpolitikai, és iránymutató célja is jelentékeny.
1.Cikk
„Jelen szerződés értelmében a Magas Szerződő Felek egymás között Európai Szén- és Acélközösséget hoznak létre, amely közös piacon, közös célokon és közös intézményeken alapul.” (Németh, 2004)
Az integráció ágai
Szabad kereskedelem: a szerződő országok között a kereskedelem liberalizálódott folyamat, korlátokat, viszont a kifelé irányuló kereskedelemre nem köt feltételeket az Unió.
Vámunió: a szerződő országok egymással szemben nem támasztanak vámokat, ezzel szabadabbá téve az áramlásokat.
Közös piac: az áruk és szolgáltatások szabad áramlásán túlmenően a tőke és a munkaerő szabad áramlását is biztosítja a közös piac megléte, tehát érvényesül a „négy alapvető szabadság” elve, mikor is a tőke, a szolgáltatások, a munkaerő és az áruk szabadon áramolhatnak az országok között.
Egységes belső piac: minden meglévő korlátot felszámolnak a tagországok között, nem csak a vámokat, hanem a fizikai, pénzügyi és technikai korlátokat is.
Gazdasági unió: alapja az országok közötti közös valuta, melynek révén gazdasági integráció mehet végbe ami kedvezően fejti ki hatását az országok gazdaságaira.
Politikai unió: a nemzetek kormányainak, és ezzel törvényhozásának integrációja, ami segíti a gazdasági integrációt és az egységes külpolitikai kép alkotását. (Horváth, 2007)
„Az 1960-as évek végétől az európai integráció folyamatában rövid fellendülés következett. 1967-ben a De Gaulle-i obstrukciót a Luxemburgi Kompromisszummal sikerült meghaladni, s az Európai Közösségek megalakulásával (az Európai Bizottság létrejötte a Montánunió Főhatóságának, valamint az Európai Gazdasági Közösség és az Euratom Bizottságának az egyesítésével) az intézményi keretek is valamelyest megerősödtek. A vámunió és a közös piac kialakítása 1968-ra, határidő előtt fejeződött be. Napirendre került a gazdasági és monetáris unió kialakítása (Werner-terv 1980-as határidővel), s az első lépéseket 1971-ben megtették. Az 1970-es évek válságfejleményei (a nemzetközi monetáris rendszer 1971-es válsága, majd az olajárrobbanások 1971-ben, 1973-ban és 1979-ben) alapján azonban az integrációs folyamatok ismét megtorpantak.” (Palánkai, 2005)
A neofunkcionalizmus
„Az Európai közösségek legátfogóbb leírását mind ez idáig a neofunkcionalizmus adta, amely egyszerre elíró elmélet és programmatikus ideológia is. A neofunkcionalista tudományos koncepció az Európai Szén- és Acélközösség létrejöttével és működésével kapocsolatos gyakorlati tapasztalatokat kutató amerikai szerzők, Ernst B. Haas és Leon Lindberg munkásságának köszönheti létrejöttét, akik elméletüket a hatvanas években De Gaulle hatására többször is felülvizsgálták.
A neofunkcionalizmus elfogadja a funkcionalizmus számos tételét, különösen épít arra, hogy
a) a nemzetállam elégtelen az európai problémák megoldására;
b) az átalakulásnak hosszabb folyamat keretén belül kell végbemennie, egymásra épülő fokozatokon keresztül,;
c) a vezetés politizálódását korlátozni kell, helyette technokratikus irányítás alá kell vonni a termelést;
d) bizonyos gazdasági ágazatokban a végrehajtott integráció a gazdasági ágazatok összefonódása miatt átcsordul más ágazatokba;
e) a nemzetállam lassan kiiktatódik a politikából, a döntési központok áthelyeződésével a polgárok lojalitása és a lobbicsoportok aktivitása is áthelyeződik az új központokba;
A funkcionalizmussal ellentétben
1. a neofunkcionalista elképzelés szerint a létrejövő integrációnak a belső béke biztosítása mellet a külső biztonságot és jólétet is szolgálnia kell, és nem csak a működö békerendszert kell megvalósítania;
2. a globális megközelítés helyett a neofunkcionalista megközelítés regionális keretben, elsősorban Nyugat-Európában tartja megvalósíthatónak az integrációt
3. a neofunkcionalizmus politikai integráció megvalósítását tartotta a szükségesnek, anélkül azonban, hogy meghatározta volna, mit jelent maga a fogalom. Az integrációs folyamat céljaként a haladást jelölte meg, „egy új típusú közösség létrehozása felé”. Az elmélet korrekciójának fázisában felvetődött – latin-amerikai példák nyomán -, hogy esetleg csak a politikák integrálása valósítható meg.
4. a neofunkcionalizmus nem tartja lehetségesnek a nemzeti politikai elitek kizárását a funkcionális szükségletek irányításából, hanem meghatározónak tekinti ezen elitek ráébredését a hosszú távú érdekazonosságra.” (Horváth, 2001)
Lezárás
Talán a második világháború rombolása vetette el az építés gondolatának magvát az európai politikusok elméjében, hogy itt az ideje, hogy valami kifizetődőt alkossanak közösen, aminek szintén közösen arathatják le a termését. Jóllehet, az ESZAK képes volt drámai gazdasági növekedést előidézni a szerződő felek között, és képes volt megteremteni egy közös piacot, közös célokat és közös intézményeket az országai között, ezzel szemben nem volt képes megfékezni az acél- és szénfeldolgozó üzemek hanyatlását. Mégis remek táptalajt adott számos újabb nemzetközi szervezet létrejöttének, elsősorban a belőle kisarjadt Európai Uniónak. A Montánunió szerződése 2002. július 24-én vesztette hatályát, ötven évnyi fennállás után.
1992-ben a Maastrichti Szerződés volt az európai integráció egyik nagy mérföldköve. A szerződő felek tető alá próbálták hozni azt az elképzelést, hogy valutauniót alakítsanak ki, tehát hogy 1999-ig közös valutát vezetnek be. Ezt az elképzelést nem sikerült minden országban véghezvinni. (Horváth, 2001)
Bibliográfia
Németh István - Európa 1945-2000 – A megosztástól az egységig. Aula, 2004.
Európai Szén- és Acélközösség
http://en.wikipedia.org/wiki/European_Coal_and_Steel_Community
(2008. december 2.)
ESZAK alapító okirat.
http://209.85.129.132/search?q=cache:lt0O3i6tlHIJ:www.vojvodina-cess.org/download/Sumanov%2520plan.pdf+european+steel+and+coal+community&hl=hu&ct=clnk&cd=4
(2008. 12. 8.)
Katonáné Dr. Kovács Judit - Az európai integráció történeti áttekintése. – EU ismeretek.
http://209.85.129.132/search?q=cache:7xrtifZE8fcJ:www.agr.unideb.hu/ktvbsc/dl2.php%3Fdl%3D13/7_eloadas.ppt+mont%C3%A1nuni%C3%B3+egk+euratom+egyes%C3%BCl%C3%A9s&hl=hu&ct=clnk&cd=3&gl=hu
(2008. 12. 8.)
Hogyan alakult meg az Európai Unió?.
http://www.euvonal.hu/index.php?op=tenyek_attekintes&ha=&id=1
(2008.12.04.)
Hetényi Géza, Hünlich Csilla, Mocsáry Péter - Az Európai Unió pénzügyi rendszere. In:Változó Világ 35., Budapest, 2003.
Horváth Zoltán - Kézikönyv az Európai Unióról (6. kiadás). Budapest, HVGORAC Lap- és tankönyvkiadó, 2007.
Horváth Jenő - Az európai integráció története napról napra 1945-2000. Osiris, Budapest, 2001.
Palánkai Tibor - EURÓPAI EGYSÉG – INTEGRÁCIÓ ELMÉLET.
(Elhangzott 2005. február 14-én)
http://209.85.129.132/search?q=cache:Vq1ffgBQsygJ:www.mta.hu/fileadmin/szekfoglalok/000577.pdf+Pal%C3%A1nkai+Tibor+-+EUR%C3%93PAI+EGYS%C3%89g&hl=hu&ct=clnk&cd=1
(2008. 12. 8.)
készítette: Sziky Balázs
2008. október 24., péntek
Indiai kasztrendszer
India
India egyike a világ legnépesebb országainak, mintegy 1134 millió fős lakossága van (2008-as becslés alapján). Földrajzilag kulcsfontosságú volt történelme során, tekintve, hogy az Arab-tengerre is van kikötője, ami a tengeri kereskedelem miatt lényeges.
Mintegy százötven évig volt brit gyarmati sorban 1947 augusztus 15-ig. Ez évben nem csak Nagy-Britanniától való függetlensége vette kezdetét. A függetlenedés időszaka után a vallási megosztottság megtöredezte a területet, vagyis Pakisztán is önállósodott, kiszakadva az indiai szubkontinensből. A köztársaságot 1950 január 26-án kiáltották ki. Huszonnégy hivatalos nyelvet tartanak számon, és a vallások tekintetében is hasonlóan színes ország. Megfér egymás mellett a hindu, a keresztény, a muszlim, a szikh és a buddhista is.
„Anglia gyarmatbirodalmának gyöngyszeme India volt. Nem véletlen, hogy már a 19. században az angol politikai viták középpontjába került a kérdés: lehet-e Indiát asszimilálni a nyugati társadalmak értékrendjéhez, vagy pedig – tiszteletben tartva a helyi kultúrát – csak a gazdasági kapcsolatokat kell erősíteni.” (Gáthy, 2008)
Az 1947-ben függetlenedett ország politikai rendszere egyszerre centralizált és parokiális, ugyanis India szövetségi rendszerben létezik, azaz 28 államra van felosztva, hasonlóképpen az amerikai berendezkedéshez (természetesen a két struktúra nem egyezik meg teljesen). Az irányítás három szinten elkülönülve szerveződött, ezek a nemzeti, a regionális és a helyi szintek. Ma szövetségi köztársaságról beszélhetünk, a parlamentáris demokrácia keretein belül. Az elnök Pratibha Patil, és Manmohan Szing a miniszterelnök.
A kasztok funkciója
A kaszt szó eredete spanyol, jelentése „tiszta, nem kevert”. Az elnevezés a spanyol kereskedőktől ered, a XVII. századtól terjed el, amikor megállapítják, hogy a társadalmi tagolódás a szín, azaz a szanszkrit szóval varna szerint meg végbe. Indiában kasztrendszerrel találkozhatunk. „A szanszkritben a társadalmi csoportok megjelölésére két kifejezést használnak, nevezetesen a varna (szín) és a dzsáti (születés) szavakat. A varna valószínűleg az árják világosabb bőrszínére utalt, a dzsáti pedig a foglakozás-terület-etnikum szerint elkülönült kasztokat jelentette.” (Siró, 2008)
Mi is az a kaszt? Erre egyszerű a válasz: a társadalom alapvető szerveződési eleme, szerveződésük fizikai megkülönböztetésen, tehát a külső jegyeken, illetve a hagyományokon alapul, melyek meghatározzák a társadalom felépítését. Az emberek kasztokba vannak rangsorolva, a kasztok egy rendkívül szövevényes módon kiépült hálózata pedig a kasztrendszert adja.
Léte szabályozó jellegű, azaz preskriptív, mely kitér arra, hogy ki-kivel házasodhat össze, lakhat együtt, milyen munkát végezhet, továbbá a végletekig menően meghatározza, hogy ki ehet húst és ki nem, még azt is, hogy mikor végezzenek tisztálkodást a hinduk. „A hindu vallás megkülönbözteti a lelket, az szellemet és az elmét.” (Klostermaier, 2001: 44)
A kasztok a társadalmi rendszerben vertikálisan tagoltak, tehát köztük alá-fölérendeltségi hierarchia figyelhető meg. Ez alapját adja egy bizonyos kölcsönös függőségnek, melyben az uralkodó ki van szolgáltatva a munkásnak és fordítva, a munkás is az urának.
Ezek értelmében meghatározható a kasztrendszer három fő társadalmi funkciója: a felosztás, az elkülönítés illetve a hierarchizálás a mesterséges törésvonalak mentén. Az 1947-ben a brit gyarmattartóktól való százötven éves függőség megszüntetése után megalkotott indiai alkotmány erős társadalmi felszabadítást is ígért. Liberalizálódást hozott Indiába, oly módon, hogy szigorúan tilosnak tart mindennemű diszkriminációt tekintettel a fajra, bőrszínre, nemre, kasztra, etc. (The Constitution of India).
A kasztok kialakulása
A kasztrendszer kialakulása mitikus jellegű, azaz mindmáig tisztázatlanok kialakulásának pontos körülményei. Ezen sötét foltok feltárásának okán több magyarázattal is találkozhatunk.
Első ilyen magyarázat, Louis Dumont nevéhez fűződik melyet voluntarista magyarázóoknak nevezünk. Eszerint a kasztok elsősorban a védikus „A Véda szó tudást jelent. Egy egyetemes törvény, amely az egész világot kormányozza. Szóban hagyományozódott át. A védák nyelve nem a szanszkrit. Chandasa nyelven, a törzsi árják nyelvén íródott. A Véda szó szerint hallomás útján megismert tudást jelent.” (Pesti, 2008) korból származnak (Kr. e 2300-Kr.u 300). A letelepedő emberek munkamegosztását, társadalmi struktúrájának kialakulását és stabilizációját elősegítő mesterségesen konstruált rendszer. A mezőgazdasági társadalommá való átalakuláskor a társadalmi önszervezést segítő erő, mely elsősorban nem kényszerű, hanem szabadon választható volt.
Mások szerint tudatos az elkülönítés a rendszerek között, mely elkülönítés az adott körökben specifikálódást és professzionalizálódást eredményezett, valamint a társadalmi javak tudatos redisztribúciós folyamatának szabályozását. Az elkülönítés alapja lehetett a társadalmi státus, vagyis az iskolázottság, a jövedelem, vagy a foglalkozás is.
Egy harmadik magyarázómodell a kasztok kialakulásának folyamatát az árja időkre vezeti vissza, mely szerint a kasztrendszer az árja invázió alatti beolvasztási, akkulturációs törekvések és folyamatok szüleménye. Az árja népek harcos, nomád közösségben éltek. Egyesek rasszizmus látnak a dologban, miszerint a kasztrendszer az árja és dravida népek egymás mellé kerülésekor a tudatosan szabályozott szegregációt szolgálta, mások szerint a fent említett elméletek mindegyike közel jár a valósághoz, de a tényleges ok ezen elvek kombinációjából jön létre, továbbá vannak akik úgy vélik, hogy a kasztrendszer isteni eredetű, így tehát eredeténél fogva örök érvényű.
A kasztrendszer kialakulása további elméletek szerint lehet a politikai-gazdasági hatalomért való versengés, de ugyanúgy lehet a kihasználás is. (Tarr)
A kasztok és a politika
Az sem elhanyagolható tény, hogy a kasztrendszer különbséget tesz ember és ember között. Ezen tény politikai jelentősége hatalmas. Olyan szempontból, hogy a státusz-hierarchia és a politikai-gazdasági hatalom legfőbb meghatározója, hogy ki melyik kasztból származik. Egy egyszerű példa: a pap hatalmilag és szellemileg a király fölött áll, de miután a pap nem tart igény a világi hatalomra, így a király uralkodik. Itt mutatkozik meg, hogy az adomány hogyan cserélhető státusra, ugyanis a papoknak adott adományok okán a papok, más szóval a brahmannok dicshimnuszokat zengtek az uralkodóról, így meggyőzendő a népet. (Dumont, 2008) Ezt a Nyugat egyszerűen korrupciónak nevezné. Milyen kasztok vannak Indiában? Alapjában véve négy fő kasztot különböztettek meg. Ez a négy kaszt a brahmana, a ksátria a vaisja és a sudra.
Az első, a brahmana (a szó jelentése: törvénytudók, törvényismerők) magába tömöríti a papokat, gondolkodókat, filozófusokat, vagyis egy tanult elitet, akik jól ismerték az isteni törvényeket. Ezt az osztályt a Nyugat úgy nevezné, hogy arisztokrácia. Ezek semmilyen megterhelő munkát nem végeznek ellentétben az alsóbb kasztokkal.
A második a katonáskodók, uralkodók rendje. Ebbe az osztályba mindig is kiváltság tartozni.
A harmadik a kereskedők kasztja, ezt nevezhetjük a polgárság kasztjának is.
A negyedik a munkásoké, földműveseké, őket csandaláknak nevezzük.
Említést kell tenni egy olyan néposztályról, amely az alantas munkákat végezte, melyek elsősorban a fizikai munkák, a piszkos munkák, illetve a vallási szempontból alantas munkák. Ez egy „kaszton kívül” eső népréteg, mely réteg kirekesztettségtől szenved Indiában. Ők az érinthetetlenek, azaz a páriák. „A hajdani „érinthetetlenek”, akiket hagyományos utcaseprő foglalkozásuk „bemocskoló” jellege miatt kirekesztettek a négy varna érintkezéséből, ma hozzávetőlegesen 135 millió fős tábort alkotnak, tehát a több mint egymilliárd fős ország népességének 15,8 százalékát alkotják. Az ő felzárkóztatásuk miatt külön párt alakult, ez a Bahudzsán Szamadzs Párt, mely kizárólag az érinthetetlenek érdekképviseletére fókuszál. Rendkívül fontos momentum, hogy az északi régiókban sikerrel juttattak miniszteri posztokban ebből a társadalmi néprétegből embereket. Továbbá léteznek még úgynevezett kaszton kívüliek, őket dálitoknak nevezik. Az indiai vallásban nagy jelentősége van a tisztaság, vagy tisztátalanság megkülönböztetésének. Például a jobb kéz a tisztaság, míg a bal kéz a tisztátalanság szimbóluma, melynek okán nem is esznek a bal kezükkel, csak a jobbal. Az, hogy ilyen módon és mértékben becsatornázottak a társadalmi szerepek politikailag semmiképpen sem elfogadható. Súlyosbító körülmény az, hogy a kasztokból való kitörés lehetősége nincs megadva, tehát a megszülető gyermeknek meg van határozva a sorsa egy életen át. Ennek oka a lélekvándorlás elve lehet, mely szerint a halál után a lélek távozik a testből és egy újabb gazdatestet kap, aszerint, hogy előző életében milyen cselekedeteket visz véghez. Ez a ciklus örök érvényű. Ez az elv rendkívül fontos a kasztrendszer legitimitásában, ugyanis mint már tettem rá utalást a kasztok egy életre szólnak, igaz, az érinthetetlenséget hivatalosan eltörölték. Az örökletesség, tehát hogy a kasztba születni lehet és nem választani az a felső osztályok uralmát biztosítja. Ennek logikus következménye, hogy a kasztbéliség nem az anyagi javakon múlik, hanem a rokonsági szálakon. „Itt szeretném felhívni a figyelmet arra a közhiedelemben elterjedt téves nézetre, miszerint Indiában négy kaszt létezik. Ez nem igaz. Indiában négy varna létezik, amelyek 3-4000 dzsátira - mintegy kvázi "alkasztra" - tagozódnak. Ebben az értelemben szokás összesen kb. 3-4000 kasztról beszélni.” (Siró, Igaz, körülményes szertartások által lehet valakiből brahmana. Láthattuk, hogy Indiában liberalizáló mozgalmak és mozgalmárok voltak és vannak. Ezek a mozgalmak India felszabadítása (1947) óta kaptak igazán teret. Ilyen mozgalmárok voltak Dzsavaharlal Nehru, aki az első miniszterelnök volt Indiában, 1947-ben választották meg. Továbbá ide sorolható még Móhandász Karamcsand Gandhi, akit Mahatma (Nagylélek) Gandhikét emlegetnek. Ideológiájába tartozott a hindu-muszlim egységesség megteremtése, míg módszerei az éhségsztrájk, illetve az általános sztrájk hirdetése voltak. Az egyik sokat idézett mondata, hogy Indiának nincs oka panaszkodni a brit elnyomás miatt, mert több, mint 50 millió embert tart elnyomás alatt a saját belső rendszere. Megjegyezném, hogy a kasztrendszer nagyon hasonlít Platón ideális államára, melyet az Állam című munkájában vázol fel. A műben szintén négy társadalmi renddel találkozhatunk, ugyanúgy ott is vannak vezetők, katonáskodók, kereskedők és munkások. Igaz, a platóni államstruktúrában nincs elkülönítés, és nincsenek „kaszton” kívüliek, de a két rendszer kísértetiesen hasonlít egymásra. Továbbá a kasztrendszer hasonlít még a kommunista berendezkedésre is. Túlnyomó többségben van a társadalom struktúrájában a szegény munkások aránya, míg az értelmiségi elit egy szűk osztályként viszonylag alacsony létszámban van csak jelen. Ez a társadalmi struktúra tökéletesen megfelel a kommunista struktúra főbb kívánalmainak. Ezt csak elősegíteni látszik a kasztrendszer maga, tehát az a zárványosodott rendszer, amelyben az alsóbb kasztokat akár proletariátusként, azaz az elnyomottak, kizsákmányoltak osztályaként is értelmezhetjük.
A tulajdon
Egyes elgondolások szerint nagy jelentősége van a kasztrendszer létében a földtulajdonnak, a föld fölötti hatalomnak. Az indiai kultúrában úgy tekintenek a földre, hogy annak nincs tulajdonosa, nem lehet magántulajdonban ennek ellenére mégis a felsőbb osztályok sajátja volt a föld. „A földtulajdon volt a társadalmi státusz és a hatalom mércéje” (Almod, Összehasonlító Politológia) Legfeljebb a földet művelő munkás születésénél fogva jogot kapott a föld megmunkálására. Az így szerzett termény jelentős részét kötelező eljuttatni a munkáltatónak, és a papságnak. Ez a kizsákmányolás klasszikus példája.
Egység és sokszínűség
India a világ egyik legtagoltabb ország. Nem csak földrajzi szempontból, hanem kulturálisan és etnikailag is. Az északi és déli népek szokásai és hagyományai között nem sok hasonlóságot fedezhetünk fel. Bár egyben azért mégis hasonlítanak ezek a népcsoportok. Mindannyian indiaiak. Az egységet teremtő erő az indiaiság, mely legkivált az összetartásban mutatkozik. Az indiai emberek külföldön hajlamosak egy közösséget alkotni, még abban az esetben is, ha az országon belül egymásétól különböző értékeik, érdekeik és céljaik vannak. Lenyűgöző látvány, hogy hogyan őrizték meg identitásukat az egymás mellett élő népek, például a pendzsábiak, a szindík, a pathánok, a kasmíriak, vagy akár az oriják. És még sorolhatnám az ilyen népeket. Politikai jelentősége is van az ilyen sokrétű tagozódásnak, mivel az említett népcsoportoknak nem mindenben egyezik az álláspontjuk és érdekük, kisebb-nagyobb ellentétek helyenként mindig megfigyelhetők. Nem is csoda az ilyen sokszínűség, mivel India hatalmas földrajzi kiterjedéssel bír, egészen a trópusi éghajlattól a mérsékelt égövig terül el, mégis azt lehet mondani, hogy egység van ebben a multikulturális ország sokféleségében.
Pártok a kasztokért
India pártrendszere sajátos. Politikai pluralitás jellemzi, azaz többpártrendszerrel találkozhatunk, de sajátossága abban rejlik, hogy több száz bejegyzett párt van jelen, valamint abban, hogy külön vannak a nemzeti és külön az államonkénti pártok. Ennek oka lehet a területi tagoltság, tehát a kis regionális pártok alkotják a rendszert.
Az sem ritka, hogy egy-egy párt a vallás köré épül, ennek oka lehet, hogy a vallásosság Inidában nagyon „népszerű”. Az alkotmányban rögzített, hogy India föderális politikát folytat központi kormányzattal, melynek székhelye Új Delhi, valamint helyi önkormányzatokat létesít a különböző államokban az Unió területén.
Végső soron az indiai politikai pártok két csoportba oszthatók, az alapján, hogy nemzetiek, vagy államiak, azaz regionálisak. India szövetségi köztársaságként van bejegyezve.
Nemzeti pártok
Hat nemzeti párt van jelent Indiában, melyek közül néhány már a függetlenedés ideje előtt is létezett Indiában. Bahudzsan Samadzs Párt, azaz a Többségi Társadalmi Párt, Madzsavati Najna Kamuri vezetésével. Ez a párt 1984-ben jött létre a dálitok („az elnyomott csoportok”) érdekképviseletére, anyagi helyzetének javítására.
Jelen van még továbbá a Baratija Dzsanata Párt, vagyis az Indiai Néppárt, amelynek vezetője Rajnat Sing, mely politikai ideológiáját tekintve hindu nacionalista, és konzervatív érékeket tud magáénak. Ez a legfőbb ellenzéki tömörülés.
Találkozhatunk még az Indiai Kommunista Párttal, mely marxista vonulatokkal rendelkezik, vezetője Ardhendu Bhusan Bardhan. A pártot 1925-ben alapították. Megtalálható még az Indiai Nemzeti Kongresszus nevű párt, melynek jelenlegi vezetője Sonja Gandhi a Baloldali Front támogatását élvezi. Politikájában ígéretet tett, hogy folytatja az előző miniszterelnök privatizációs munkásságát, de a gazdasági válság Indiában is felütötte fejét, ami állami beavatkozást kíván. Ez visszatetszést váltott ki a népben. 1885-ben jött éltre a párt és történelme során olyan alakokat tudhatott vezetői között, mint a Nehru, Indira Gandhi és Lal Bahadur Sasztri nevével fémjelzett méltán híres triász tagjai. Ideológiáját tekintve szociáldemokrata, populista és liberális nézeteket vall. 1947-ben, mikor Indiai függetlenedett, ez lett a domináns párt, 1977-ig volt szakadatlanul a regnáló párt. Ez azóta is a legnagyobb tömörülés, mely 145 képviselőt ültetett a parlamentbe az összes 545-ből. Ez az egy párt képes több, mint százmillió szavazatot szerezni az elmúlt két választás alatt (1994, 2004).
De ott van még a Nemzeti Kongresszus Párt is, Sharad Pawar vezetésével. Ez a párt szintén populista irányzatot képvisel. Megtalálható még az Indiai Kommunista Párt Marxista tagozata, mely marxista—leninista nézeteket tudott magáénak, jelenlegi vezetője Prakash Karat.
Állami pártok
Az állami pártok és a nemzeti pártok között a különbség elsősorban a méretekben mutatkozik. Az állam pártok kisebbek és ennek okán nem is kell olyan nagy támogatottságot élvezniük. Azok a pártok, amelyek elérik a kellő szavazómennyiséget, állami pártokként funkcionálhatnak. Amennyiben az állami párt képes elérni, hogy négy, vagy annál több államban jelen legyen, akkor automatikusan nemzeti párt lesz. Ezek a pártok elsősorban, szemben a nemzeti pártokkal, regionális érdekeket képviselnek. Több száz ilyen párt létezik, úgyhogy felsorolásukra itt nem térnék ki.
Móhandász Karamcsand Gandhi (1896-1948)
1896-ban született, jómódú családban. Gyermekkorában bármilyen megaláztatás érte, mindig békésen tűrte azt. Ez volt jellemző felnőtt korában is rá, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy az ő nevéhez fűződnek a 20. század legnagyobb békemozgalmai.
Londonban jogi diplomát szerzett, majd 1893-ban Dél-Afrikába utazott, ami meghatározóan hatott életére. Ez idő alatt a feketéket és a hindukat ért faji alapú, hátrányos megkülönböztetésekkel volt kénytelen szembesülni, amit nem hagyhatott tétlenül, és megalapította a passzív rezisztencia mozgalmát. (Klostermaier, 2001).
Gandhi továbbá az indiai függetlenedési mozgalom lángoszlopa. A mozgalom 1947-ben kulminált. A börtönt is megjárta, mert az indiai lakosságot engedetlenségre sarkallta, ugyanis az 1947 előtt brit gyarmat volt, és ez nem tetszett Gandhinak. (Wikipedia)
A kasztrendszer fontosságát ő sem tagadta, viszont az érinthetetlenek felszabadításáért tevékenykedett. Mindenek előtt valónak tartotta az emberi egyenjogúságot, felfogását ez az irányzat állandóan meghatározta. (Klostermaier, 2001)
„Gandhi és a nemzeti mozgalom vezetői börtönben voltak, amikor a brit kormány 1932. augusztus 17-én nyilvánosságra hozta az úgynevezett kommunális döntést. Eszerint a muszlimokhoz hasonlóan az érinthetetlenek számára is külön választókerületeket biztosítottak volna. Gandhi felismerte, hogy ezzel nem csak a mozgalmat, hanem a hindu népességet is meg akarják osztani, ezért szeptember 20-án böjtöt kezdett a divide et impera szellemében hozott döntés ellen. Az érinthetetlenek vezetője, a jogász Ambédkár hajlandó volt tárgyalni, és szeptember 25-én a Púna melletti Jeravda börtönben megszületett a megállapodás. A kormány hajlandó volt elfogadni ezt az egyezményt a kommunális döntés helyett.” (Gáthy, 2008)
Gandhi sajátos politikai érdekérvényesítő módszere a böjt, melyhez többször is folyamodott élete során. Például „1924. Vakbélgyulladással operálják, majd szabadon bocsátják. 21 napos böjtöt tart a hindu–muzulmán egység helyreállításáért.” (Gáthy, 2008)
1948 január 30-án gyilkossági merénylet áldozata lett Új Delhi városában, lelőtték. Gyilkosa a muszlimok elleni erőszakos cselekedetek hiányával magyarázta tettét, miszerint ez árulásnak minősül a hinduk felé.
Születésnapja, október másodika világszerte a nemzetközi erőszakmentes nap.
Dzsavaharlal Nehru (1889-1964)
1947-ben lett India első miniszerelnöke, majd ezen posztját egészen haláláig tartotta. Első feladata az volt, hogy csillapítsa a belső migrációt, amelyet 1947 eseményei okoztak. Fontos feladat volt továbbá, hogy csillapítsa a hindu sovinizmust a muzulmánokkal szemben, és hogy egy új, független Indiában egyenlőként bánjanak a muzulmánokkal. (Gopal, 2004) „Dzsavaharlal Nehru, a független India első miniszterelnöke szinte minden nemzetközi fórumon felszólalt a gyarmatosítás valamennyi formájának felszámolása ellen. Nehru például közvetített Hollandia és az indonéz függetlenségi mozgalom vezetői között, hogy vitáikat tárgyalóasztal mellett rendezzék; illetve jelentős szerepet vállalt az ENSZ Közgyűlése által 1960-ban elfogadott ún. dekolonizációs határozat támogatásában. India felszólította továbbá Portugáliát, hogy a portugál fennhatóság alatt álló Goát helyezze India területi szuverenitása alá.” (Csicsmann, 2008) „Nehru kulcsfontosságú szerepet játszott a modern India kiépítésében. Felállított egy Tervező Gyűlést, szorgalmazta a tudomány és technológia fejlesztését, és három sikeres ötéves tervet indított. A politikája figyelemre méltó növekedéshez vezetett a mezőgazdasági és ipari termelésben. Nehru szintén nagy szerepet játszott a független India külpolitikájának fejlesztésében.” (Nehru életajz)
Lánya, Indira Gandhi két cikluson át volt India miniszterelnöknője, első ízben 1966-1977 között, eztán 1980-1984 között. Az az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt színeiben folytatta politikai pályafutását.
Bibliográfia:
Csicsmann László - Az indiai külpolitika útkeresése a poszt-bipoláris korszakban. http://www.grotius.hu/publ/displ.asp?id=ICWLOU (2008. 12. 03.)
Dumont, Louis – Az indiai kasztrendszerről. http://www.terebess.hu/keletkultinfo/dumont.html (2008.10.19)
Gáthy Vera – A NAGY LÉLEK.
http://terebess.hu/keletkultinfo/gathy.html
Gopal, Sarvepalli – Jawaharlal Nehru. In: Oxford University Press 2004/8 http://www.oxforddnb.com/public/dnb/35191.html (2008. 12. 03.)
Klostermaier, Klaus K. – Bevezetés a hinduizmusba. Budapest, 2001, Akkord Könyvkiadó
Nehru, Jawaharlal: India fölfedezése. Debrecen, 1981, Európa Tankönyvkiadó. (91-172p; 339-348p; 415-420p)
Dzsavaharlal Nehru életrajza.
http://www.bookrags.com/biography/jawaharlal-nehru/
(2008. 12. 03.)
Pesti István – Az árják.
http://x3.hu/freeweb/frameset.x3?user=/torch&page=/Magyar/Vandor/aryan.html
(2008.12.03)
Siró Kinga - Az indiai kultúra nyomában 1.
http://rs1.szif.hu/eltegyor/paragrafus/az%20ujsag/aprilis/india.htm
(2008.12.03)
India története.
http://www.indohistory.com/jawahar_lal_nehru.html
Tarr Dániel – Az indiai kasztrendszer.
http://www.freeweb.hu/tarrdaniel/documents/KulturalisAntropologia/kasztrendszer.html (2008.09.25)
The Constitution of India.
http://indiacode.nic.in/coiweb/welcome.html
(2008. december 2.).
Készítette: Sziky Balázs
India egyike a világ legnépesebb országainak, mintegy 1134 millió fős lakossága van (2008-as becslés alapján). Földrajzilag kulcsfontosságú volt történelme során, tekintve, hogy az Arab-tengerre is van kikötője, ami a tengeri kereskedelem miatt lényeges.
Mintegy százötven évig volt brit gyarmati sorban 1947 augusztus 15-ig. Ez évben nem csak Nagy-Britanniától való függetlensége vette kezdetét. A függetlenedés időszaka után a vallási megosztottság megtöredezte a területet, vagyis Pakisztán is önállósodott, kiszakadva az indiai szubkontinensből. A köztársaságot 1950 január 26-án kiáltották ki. Huszonnégy hivatalos nyelvet tartanak számon, és a vallások tekintetében is hasonlóan színes ország. Megfér egymás mellett a hindu, a keresztény, a muszlim, a szikh és a buddhista is.
„Anglia gyarmatbirodalmának gyöngyszeme India volt. Nem véletlen, hogy már a 19. században az angol politikai viták középpontjába került a kérdés: lehet-e Indiát asszimilálni a nyugati társadalmak értékrendjéhez, vagy pedig – tiszteletben tartva a helyi kultúrát – csak a gazdasági kapcsolatokat kell erősíteni.” (Gáthy, 2008)
Az 1947-ben függetlenedett ország politikai rendszere egyszerre centralizált és parokiális, ugyanis India szövetségi rendszerben létezik, azaz 28 államra van felosztva, hasonlóképpen az amerikai berendezkedéshez (természetesen a két struktúra nem egyezik meg teljesen). Az irányítás három szinten elkülönülve szerveződött, ezek a nemzeti, a regionális és a helyi szintek. Ma szövetségi köztársaságról beszélhetünk, a parlamentáris demokrácia keretein belül. Az elnök Pratibha Patil, és Manmohan Szing a miniszterelnök.
A kasztok funkciója
A kaszt szó eredete spanyol, jelentése „tiszta, nem kevert”. Az elnevezés a spanyol kereskedőktől ered, a XVII. századtól terjed el, amikor megállapítják, hogy a társadalmi tagolódás a szín, azaz a szanszkrit szóval varna szerint meg végbe. Indiában kasztrendszerrel találkozhatunk. „A szanszkritben a társadalmi csoportok megjelölésére két kifejezést használnak, nevezetesen a varna (szín) és a dzsáti (születés) szavakat. A varna valószínűleg az árják világosabb bőrszínére utalt, a dzsáti pedig a foglakozás-terület-etnikum szerint elkülönült kasztokat jelentette.” (Siró, 2008)
Mi is az a kaszt? Erre egyszerű a válasz: a társadalom alapvető szerveződési eleme, szerveződésük fizikai megkülönböztetésen, tehát a külső jegyeken, illetve a hagyományokon alapul, melyek meghatározzák a társadalom felépítését. Az emberek kasztokba vannak rangsorolva, a kasztok egy rendkívül szövevényes módon kiépült hálózata pedig a kasztrendszert adja.
Léte szabályozó jellegű, azaz preskriptív, mely kitér arra, hogy ki-kivel házasodhat össze, lakhat együtt, milyen munkát végezhet, továbbá a végletekig menően meghatározza, hogy ki ehet húst és ki nem, még azt is, hogy mikor végezzenek tisztálkodást a hinduk. „A hindu vallás megkülönbözteti a lelket, az szellemet és az elmét.” (Klostermaier, 2001: 44)
A kasztok a társadalmi rendszerben vertikálisan tagoltak, tehát köztük alá-fölérendeltségi hierarchia figyelhető meg. Ez alapját adja egy bizonyos kölcsönös függőségnek, melyben az uralkodó ki van szolgáltatva a munkásnak és fordítva, a munkás is az urának.
Ezek értelmében meghatározható a kasztrendszer három fő társadalmi funkciója: a felosztás, az elkülönítés illetve a hierarchizálás a mesterséges törésvonalak mentén. Az 1947-ben a brit gyarmattartóktól való százötven éves függőség megszüntetése után megalkotott indiai alkotmány erős társadalmi felszabadítást is ígért. Liberalizálódást hozott Indiába, oly módon, hogy szigorúan tilosnak tart mindennemű diszkriminációt tekintettel a fajra, bőrszínre, nemre, kasztra, etc. (The Constitution of India).
A kasztok kialakulása
A kasztrendszer kialakulása mitikus jellegű, azaz mindmáig tisztázatlanok kialakulásának pontos körülményei. Ezen sötét foltok feltárásának okán több magyarázattal is találkozhatunk.
Első ilyen magyarázat, Louis Dumont nevéhez fűződik melyet voluntarista magyarázóoknak nevezünk. Eszerint a kasztok elsősorban a védikus „A Véda szó tudást jelent. Egy egyetemes törvény, amely az egész világot kormányozza. Szóban hagyományozódott át. A védák nyelve nem a szanszkrit. Chandasa nyelven, a törzsi árják nyelvén íródott. A Véda szó szerint hallomás útján megismert tudást jelent.” (Pesti, 2008) korból származnak (Kr. e 2300-Kr.u 300). A letelepedő emberek munkamegosztását, társadalmi struktúrájának kialakulását és stabilizációját elősegítő mesterségesen konstruált rendszer. A mezőgazdasági társadalommá való átalakuláskor a társadalmi önszervezést segítő erő, mely elsősorban nem kényszerű, hanem szabadon választható volt.
Mások szerint tudatos az elkülönítés a rendszerek között, mely elkülönítés az adott körökben specifikálódást és professzionalizálódást eredményezett, valamint a társadalmi javak tudatos redisztribúciós folyamatának szabályozását. Az elkülönítés alapja lehetett a társadalmi státus, vagyis az iskolázottság, a jövedelem, vagy a foglalkozás is.
Egy harmadik magyarázómodell a kasztok kialakulásának folyamatát az árja időkre vezeti vissza, mely szerint a kasztrendszer az árja invázió alatti beolvasztási, akkulturációs törekvések és folyamatok szüleménye. Az árja népek harcos, nomád közösségben éltek. Egyesek rasszizmus látnak a dologban, miszerint a kasztrendszer az árja és dravida népek egymás mellé kerülésekor a tudatosan szabályozott szegregációt szolgálta, mások szerint a fent említett elméletek mindegyike közel jár a valósághoz, de a tényleges ok ezen elvek kombinációjából jön létre, továbbá vannak akik úgy vélik, hogy a kasztrendszer isteni eredetű, így tehát eredeténél fogva örök érvényű.
A kasztrendszer kialakulása további elméletek szerint lehet a politikai-gazdasági hatalomért való versengés, de ugyanúgy lehet a kihasználás is. (Tarr)
A kasztok és a politika
Az sem elhanyagolható tény, hogy a kasztrendszer különbséget tesz ember és ember között. Ezen tény politikai jelentősége hatalmas. Olyan szempontból, hogy a státusz-hierarchia és a politikai-gazdasági hatalom legfőbb meghatározója, hogy ki melyik kasztból származik. Egy egyszerű példa: a pap hatalmilag és szellemileg a király fölött áll, de miután a pap nem tart igény a világi hatalomra, így a király uralkodik. Itt mutatkozik meg, hogy az adomány hogyan cserélhető státusra, ugyanis a papoknak adott adományok okán a papok, más szóval a brahmannok dicshimnuszokat zengtek az uralkodóról, így meggyőzendő a népet. (Dumont, 2008) Ezt a Nyugat egyszerűen korrupciónak nevezné. Milyen kasztok vannak Indiában? Alapjában véve négy fő kasztot különböztettek meg. Ez a négy kaszt a brahmana, a ksátria a vaisja és a sudra.
Az első, a brahmana (a szó jelentése: törvénytudók, törvényismerők) magába tömöríti a papokat, gondolkodókat, filozófusokat, vagyis egy tanult elitet, akik jól ismerték az isteni törvényeket. Ezt az osztályt a Nyugat úgy nevezné, hogy arisztokrácia. Ezek semmilyen megterhelő munkát nem végeznek ellentétben az alsóbb kasztokkal.
A második a katonáskodók, uralkodók rendje. Ebbe az osztályba mindig is kiváltság tartozni.
A harmadik a kereskedők kasztja, ezt nevezhetjük a polgárság kasztjának is.
A negyedik a munkásoké, földműveseké, őket csandaláknak nevezzük.
Említést kell tenni egy olyan néposztályról, amely az alantas munkákat végezte, melyek elsősorban a fizikai munkák, a piszkos munkák, illetve a vallási szempontból alantas munkák. Ez egy „kaszton kívül” eső népréteg, mely réteg kirekesztettségtől szenved Indiában. Ők az érinthetetlenek, azaz a páriák. „A hajdani „érinthetetlenek”, akiket hagyományos utcaseprő foglalkozásuk „bemocskoló” jellege miatt kirekesztettek a négy varna érintkezéséből, ma hozzávetőlegesen 135 millió fős tábort alkotnak, tehát a több mint egymilliárd fős ország népességének 15,8 százalékát alkotják. Az ő felzárkóztatásuk miatt külön párt alakult, ez a Bahudzsán Szamadzs Párt, mely kizárólag az érinthetetlenek érdekképviseletére fókuszál. Rendkívül fontos momentum, hogy az északi régiókban sikerrel juttattak miniszteri posztokban ebből a társadalmi néprétegből embereket. Továbbá léteznek még úgynevezett kaszton kívüliek, őket dálitoknak nevezik. Az indiai vallásban nagy jelentősége van a tisztaság, vagy tisztátalanság megkülönböztetésének. Például a jobb kéz a tisztaság, míg a bal kéz a tisztátalanság szimbóluma, melynek okán nem is esznek a bal kezükkel, csak a jobbal. Az, hogy ilyen módon és mértékben becsatornázottak a társadalmi szerepek politikailag semmiképpen sem elfogadható. Súlyosbító körülmény az, hogy a kasztokból való kitörés lehetősége nincs megadva, tehát a megszülető gyermeknek meg van határozva a sorsa egy életen át. Ennek oka a lélekvándorlás elve lehet, mely szerint a halál után a lélek távozik a testből és egy újabb gazdatestet kap, aszerint, hogy előző életében milyen cselekedeteket visz véghez. Ez a ciklus örök érvényű. Ez az elv rendkívül fontos a kasztrendszer legitimitásában, ugyanis mint már tettem rá utalást a kasztok egy életre szólnak, igaz, az érinthetetlenséget hivatalosan eltörölték. Az örökletesség, tehát hogy a kasztba születni lehet és nem választani az a felső osztályok uralmát biztosítja. Ennek logikus következménye, hogy a kasztbéliség nem az anyagi javakon múlik, hanem a rokonsági szálakon. „Itt szeretném felhívni a figyelmet arra a közhiedelemben elterjedt téves nézetre, miszerint Indiában négy kaszt létezik. Ez nem igaz. Indiában négy varna létezik, amelyek 3-4000 dzsátira - mintegy kvázi "alkasztra" - tagozódnak. Ebben az értelemben szokás összesen kb. 3-4000 kasztról beszélni.” (Siró, Igaz, körülményes szertartások által lehet valakiből brahmana. Láthattuk, hogy Indiában liberalizáló mozgalmak és mozgalmárok voltak és vannak. Ezek a mozgalmak India felszabadítása (1947) óta kaptak igazán teret. Ilyen mozgalmárok voltak Dzsavaharlal Nehru, aki az első miniszterelnök volt Indiában, 1947-ben választották meg. Továbbá ide sorolható még Móhandász Karamcsand Gandhi, akit Mahatma (Nagylélek) Gandhikét emlegetnek. Ideológiájába tartozott a hindu-muszlim egységesség megteremtése, míg módszerei az éhségsztrájk, illetve az általános sztrájk hirdetése voltak. Az egyik sokat idézett mondata, hogy Indiának nincs oka panaszkodni a brit elnyomás miatt, mert több, mint 50 millió embert tart elnyomás alatt a saját belső rendszere. Megjegyezném, hogy a kasztrendszer nagyon hasonlít Platón ideális államára, melyet az Állam című munkájában vázol fel. A műben szintén négy társadalmi renddel találkozhatunk, ugyanúgy ott is vannak vezetők, katonáskodók, kereskedők és munkások. Igaz, a platóni államstruktúrában nincs elkülönítés, és nincsenek „kaszton” kívüliek, de a két rendszer kísértetiesen hasonlít egymásra. Továbbá a kasztrendszer hasonlít még a kommunista berendezkedésre is. Túlnyomó többségben van a társadalom struktúrájában a szegény munkások aránya, míg az értelmiségi elit egy szűk osztályként viszonylag alacsony létszámban van csak jelen. Ez a társadalmi struktúra tökéletesen megfelel a kommunista struktúra főbb kívánalmainak. Ezt csak elősegíteni látszik a kasztrendszer maga, tehát az a zárványosodott rendszer, amelyben az alsóbb kasztokat akár proletariátusként, azaz az elnyomottak, kizsákmányoltak osztályaként is értelmezhetjük.
A tulajdon
Egyes elgondolások szerint nagy jelentősége van a kasztrendszer létében a földtulajdonnak, a föld fölötti hatalomnak. Az indiai kultúrában úgy tekintenek a földre, hogy annak nincs tulajdonosa, nem lehet magántulajdonban ennek ellenére mégis a felsőbb osztályok sajátja volt a föld. „A földtulajdon volt a társadalmi státusz és a hatalom mércéje” (Almod, Összehasonlító Politológia) Legfeljebb a földet művelő munkás születésénél fogva jogot kapott a föld megmunkálására. Az így szerzett termény jelentős részét kötelező eljuttatni a munkáltatónak, és a papságnak. Ez a kizsákmányolás klasszikus példája.
Egység és sokszínűség
India a világ egyik legtagoltabb ország. Nem csak földrajzi szempontból, hanem kulturálisan és etnikailag is. Az északi és déli népek szokásai és hagyományai között nem sok hasonlóságot fedezhetünk fel. Bár egyben azért mégis hasonlítanak ezek a népcsoportok. Mindannyian indiaiak. Az egységet teremtő erő az indiaiság, mely legkivált az összetartásban mutatkozik. Az indiai emberek külföldön hajlamosak egy közösséget alkotni, még abban az esetben is, ha az országon belül egymásétól különböző értékeik, érdekeik és céljaik vannak. Lenyűgöző látvány, hogy hogyan őrizték meg identitásukat az egymás mellett élő népek, például a pendzsábiak, a szindík, a pathánok, a kasmíriak, vagy akár az oriják. És még sorolhatnám az ilyen népeket. Politikai jelentősége is van az ilyen sokrétű tagozódásnak, mivel az említett népcsoportoknak nem mindenben egyezik az álláspontjuk és érdekük, kisebb-nagyobb ellentétek helyenként mindig megfigyelhetők. Nem is csoda az ilyen sokszínűség, mivel India hatalmas földrajzi kiterjedéssel bír, egészen a trópusi éghajlattól a mérsékelt égövig terül el, mégis azt lehet mondani, hogy egység van ebben a multikulturális ország sokféleségében.
Pártok a kasztokért
India pártrendszere sajátos. Politikai pluralitás jellemzi, azaz többpártrendszerrel találkozhatunk, de sajátossága abban rejlik, hogy több száz bejegyzett párt van jelen, valamint abban, hogy külön vannak a nemzeti és külön az államonkénti pártok. Ennek oka lehet a területi tagoltság, tehát a kis regionális pártok alkotják a rendszert.
Az sem ritka, hogy egy-egy párt a vallás köré épül, ennek oka lehet, hogy a vallásosság Inidában nagyon „népszerű”. Az alkotmányban rögzített, hogy India föderális politikát folytat központi kormányzattal, melynek székhelye Új Delhi, valamint helyi önkormányzatokat létesít a különböző államokban az Unió területén.
Végső soron az indiai politikai pártok két csoportba oszthatók, az alapján, hogy nemzetiek, vagy államiak, azaz regionálisak. India szövetségi köztársaságként van bejegyezve.
Nemzeti pártok
Hat nemzeti párt van jelent Indiában, melyek közül néhány már a függetlenedés ideje előtt is létezett Indiában. Bahudzsan Samadzs Párt, azaz a Többségi Társadalmi Párt, Madzsavati Najna Kamuri vezetésével. Ez a párt 1984-ben jött létre a dálitok („az elnyomott csoportok”) érdekképviseletére, anyagi helyzetének javítására.
Jelen van még továbbá a Baratija Dzsanata Párt, vagyis az Indiai Néppárt, amelynek vezetője Rajnat Sing, mely politikai ideológiáját tekintve hindu nacionalista, és konzervatív érékeket tud magáénak. Ez a legfőbb ellenzéki tömörülés.
Találkozhatunk még az Indiai Kommunista Párttal, mely marxista vonulatokkal rendelkezik, vezetője Ardhendu Bhusan Bardhan. A pártot 1925-ben alapították. Megtalálható még az Indiai Nemzeti Kongresszus nevű párt, melynek jelenlegi vezetője Sonja Gandhi a Baloldali Front támogatását élvezi. Politikájában ígéretet tett, hogy folytatja az előző miniszterelnök privatizációs munkásságát, de a gazdasági válság Indiában is felütötte fejét, ami állami beavatkozást kíván. Ez visszatetszést váltott ki a népben. 1885-ben jött éltre a párt és történelme során olyan alakokat tudhatott vezetői között, mint a Nehru, Indira Gandhi és Lal Bahadur Sasztri nevével fémjelzett méltán híres triász tagjai. Ideológiáját tekintve szociáldemokrata, populista és liberális nézeteket vall. 1947-ben, mikor Indiai függetlenedett, ez lett a domináns párt, 1977-ig volt szakadatlanul a regnáló párt. Ez azóta is a legnagyobb tömörülés, mely 145 képviselőt ültetett a parlamentbe az összes 545-ből. Ez az egy párt képes több, mint százmillió szavazatot szerezni az elmúlt két választás alatt (1994, 2004).
De ott van még a Nemzeti Kongresszus Párt is, Sharad Pawar vezetésével. Ez a párt szintén populista irányzatot képvisel. Megtalálható még az Indiai Kommunista Párt Marxista tagozata, mely marxista—leninista nézeteket tudott magáénak, jelenlegi vezetője Prakash Karat.
Állami pártok
Az állami pártok és a nemzeti pártok között a különbség elsősorban a méretekben mutatkozik. Az állam pártok kisebbek és ennek okán nem is kell olyan nagy támogatottságot élvezniük. Azok a pártok, amelyek elérik a kellő szavazómennyiséget, állami pártokként funkcionálhatnak. Amennyiben az állami párt képes elérni, hogy négy, vagy annál több államban jelen legyen, akkor automatikusan nemzeti párt lesz. Ezek a pártok elsősorban, szemben a nemzeti pártokkal, regionális érdekeket képviselnek. Több száz ilyen párt létezik, úgyhogy felsorolásukra itt nem térnék ki.
Móhandász Karamcsand Gandhi (1896-1948)
1896-ban született, jómódú családban. Gyermekkorában bármilyen megaláztatás érte, mindig békésen tűrte azt. Ez volt jellemző felnőtt korában is rá, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy az ő nevéhez fűződnek a 20. század legnagyobb békemozgalmai.
Londonban jogi diplomát szerzett, majd 1893-ban Dél-Afrikába utazott, ami meghatározóan hatott életére. Ez idő alatt a feketéket és a hindukat ért faji alapú, hátrányos megkülönböztetésekkel volt kénytelen szembesülni, amit nem hagyhatott tétlenül, és megalapította a passzív rezisztencia mozgalmát. (Klostermaier, 2001).
Gandhi továbbá az indiai függetlenedési mozgalom lángoszlopa. A mozgalom 1947-ben kulminált. A börtönt is megjárta, mert az indiai lakosságot engedetlenségre sarkallta, ugyanis az 1947 előtt brit gyarmat volt, és ez nem tetszett Gandhinak. (Wikipedia)
A kasztrendszer fontosságát ő sem tagadta, viszont az érinthetetlenek felszabadításáért tevékenykedett. Mindenek előtt valónak tartotta az emberi egyenjogúságot, felfogását ez az irányzat állandóan meghatározta. (Klostermaier, 2001)
„Gandhi és a nemzeti mozgalom vezetői börtönben voltak, amikor a brit kormány 1932. augusztus 17-én nyilvánosságra hozta az úgynevezett kommunális döntést. Eszerint a muszlimokhoz hasonlóan az érinthetetlenek számára is külön választókerületeket biztosítottak volna. Gandhi felismerte, hogy ezzel nem csak a mozgalmat, hanem a hindu népességet is meg akarják osztani, ezért szeptember 20-án böjtöt kezdett a divide et impera szellemében hozott döntés ellen. Az érinthetetlenek vezetője, a jogász Ambédkár hajlandó volt tárgyalni, és szeptember 25-én a Púna melletti Jeravda börtönben megszületett a megállapodás. A kormány hajlandó volt elfogadni ezt az egyezményt a kommunális döntés helyett.” (Gáthy, 2008)
Gandhi sajátos politikai érdekérvényesítő módszere a böjt, melyhez többször is folyamodott élete során. Például „1924. Vakbélgyulladással operálják, majd szabadon bocsátják. 21 napos böjtöt tart a hindu–muzulmán egység helyreállításáért.” (Gáthy, 2008)
1948 január 30-án gyilkossági merénylet áldozata lett Új Delhi városában, lelőtték. Gyilkosa a muszlimok elleni erőszakos cselekedetek hiányával magyarázta tettét, miszerint ez árulásnak minősül a hinduk felé.
Születésnapja, október másodika világszerte a nemzetközi erőszakmentes nap.
Dzsavaharlal Nehru (1889-1964)
1947-ben lett India első miniszerelnöke, majd ezen posztját egészen haláláig tartotta. Első feladata az volt, hogy csillapítsa a belső migrációt, amelyet 1947 eseményei okoztak. Fontos feladat volt továbbá, hogy csillapítsa a hindu sovinizmust a muzulmánokkal szemben, és hogy egy új, független Indiában egyenlőként bánjanak a muzulmánokkal. (Gopal, 2004) „Dzsavaharlal Nehru, a független India első miniszterelnöke szinte minden nemzetközi fórumon felszólalt a gyarmatosítás valamennyi formájának felszámolása ellen. Nehru például közvetített Hollandia és az indonéz függetlenségi mozgalom vezetői között, hogy vitáikat tárgyalóasztal mellett rendezzék; illetve jelentős szerepet vállalt az ENSZ Közgyűlése által 1960-ban elfogadott ún. dekolonizációs határozat támogatásában. India felszólította továbbá Portugáliát, hogy a portugál fennhatóság alatt álló Goát helyezze India területi szuverenitása alá.” (Csicsmann, 2008) „Nehru kulcsfontosságú szerepet játszott a modern India kiépítésében. Felállított egy Tervező Gyűlést, szorgalmazta a tudomány és technológia fejlesztését, és három sikeres ötéves tervet indított. A politikája figyelemre méltó növekedéshez vezetett a mezőgazdasági és ipari termelésben. Nehru szintén nagy szerepet játszott a független India külpolitikájának fejlesztésében.” (Nehru életajz)
Lánya, Indira Gandhi két cikluson át volt India miniszterelnöknője, első ízben 1966-1977 között, eztán 1980-1984 között. Az az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt színeiben folytatta politikai pályafutását.
Bibliográfia:
Csicsmann László - Az indiai külpolitika útkeresése a poszt-bipoláris korszakban. http://www.grotius.hu/publ/displ.asp?id=ICWLOU (2008. 12. 03.)
Dumont, Louis – Az indiai kasztrendszerről. http://www.terebess.hu/keletkultinfo/dumont.html (2008.10.19)
Gáthy Vera – A NAGY LÉLEK.
http://terebess.hu/keletkultinfo/gathy.html
Gopal, Sarvepalli – Jawaharlal Nehru. In: Oxford University Press 2004/8 http://www.oxforddnb.com/public/dnb/35191.html (2008. 12. 03.)
Klostermaier, Klaus K. – Bevezetés a hinduizmusba. Budapest, 2001, Akkord Könyvkiadó
Nehru, Jawaharlal: India fölfedezése. Debrecen, 1981, Európa Tankönyvkiadó. (91-172p; 339-348p; 415-420p)
Dzsavaharlal Nehru életrajza.
http://www.bookrags.com/biography/jawaharlal-nehru/
(2008. 12. 03.)
Pesti István – Az árják.
http://x3.hu/freeweb/frameset.x3?user=/torch&page=/Magyar/Vandor/aryan.html
(2008.12.03)
Siró Kinga - Az indiai kultúra nyomában 1.
http://rs1.szif.hu/eltegyor/paragrafus/az%20ujsag/aprilis/india.htm
(2008.12.03)
India története.
http://www.indohistory.com/jawahar_lal_nehru.html
Tarr Dániel – Az indiai kasztrendszer.
http://www.freeweb.hu/tarrdaniel/documents/KulturalisAntropologia/kasztrendszer.html (2008.09.25)
The Constitution of India.
http://indiacode.nic.in/coiweb/welcome.html
(2008. december 2.).
Készítette: Sziky Balázs
2008. október 9., csütörtök
Az amerikai Pártok
Ha az amerikai pártpolitikára gondolunk, akkor elsősorban a két domináns párt kell eszünkbe jusson, ez a két párt a Republikánus, illetve a Demokrata Párt. Az előbbi jelképében az elefánt, az utóbbi jelképében a szamár kapott helyet.
A demokrata párt:
A Demokrata Párt egyike a világ legrégebbi pártjainak, egyesek az 1820-ra datálják az alapítás évét, mások még korábbra, 1742-re Thomas Jefferson személyéhez kötik. A Republikánus Párthoz hasonlatosan ez is polgári érdekeket képvisel.
Megalakulása idején a déli rabszolgatartó ültetvényesek érdekeit tartotta szem előtt.
Ideológiáját tekintve progresszív, és baloldali nézeteket vall. Jogegyenlőséget ad meg az iránymutató elvei között. Fő feladatkörébe a társadalmi egyenlőtlenségek elsimítása és a szegénység csökkentése tartozik, melynek megvalósítása megjelenhet akár a progresszív adórendszerben is.
A pártot történelme során olyan politikusok irányították, mint Franklin Delano Roosevelt (1933-1945) aki nevéhez a New Deal, a nagyszabású gazdasági segélyprogram fűződik, amivel nagyban befolyásolta a Demokrata párt gazdasági konfesszióit és agendáját, nem mellesleg négyszer választották a párt élére, valamint az ő nevéhez köthető az 1945-ös Jaltai konferencián hozott döntés, miszerint szovjet csapatok állomásozhatnak Magyarországon ideiglenesen. A párt vezetői között volt Henry S. Truman, aki a Truman-doktrína (1947. március 12.), illetve a Marshall-segélyprogram (1947. június 5.) megalkotója.
A párt jelenlegi elnökjelöltje Barack Obama. Obama a 2008-as elnök-előválasztási ciklusban elsöprő győzelmet aratott a párton belül és kívül is, még Hillary Clinton-t, Bill Clinton feleségét is legyőzte. Az elnökválasztás 2008 novemberében lesz tartva, a mandátum pedig négy éves.
Barack Obama:
Politológusként végzett az egyetemen a nemzetközi kapcsolatok szakon 1983-ban, valamint jogászi végzettsége is van, mely végzettségeket a Harvard, illetve a Chicago egyetemen szerezte. 2000-ben a szenátusban indult Illinois állam képviselőjeként, sikertelenül. 2004-ben még mindig egyetemi tanár volt, majd ismételten indult a szenátusi választásokon, sikerrel.
2008 augusztusában merényletet kíséreltek meg elkövetni Obama ellen, de a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) képes volt megakadályozni, hogy az életére törjenek. Egyesek szerint ez csak egy ügyes kampányfogás, mások szerint komolyabban kell venni az ilyen fenyegetéseket.
Obama irányelvei:
Barack Obama az egyetlen olyan amerikai elnökjelölt, aki ellenzi az Irak ellen több, mint öt éve folytatott háborút, amely eddig sikertelennek mondható. A háborúba szerinte emberi életeket és dollár-százmilliókat öltek mindhiába. A háború fő célja egyébként Irak demokratizálása.
Obama színes bőrű lévén nagy szavazótábort tudhat maga mellett, mely főként a déli államokban vált hasznára az előválasztásokon. Véleményem szerint a Demokrata Párt mindenképpen úttörő, mivel a két elnökjelölt közül az egy színes bőrű, a másik pedig nő. Ha a demokraták nyernének, akkor az azt jelentené, hogy még nem volt ilyen elnök. Clintonné nemrégiben feladta a versengést, mivel egyértelműnek látta, hogy demokrata ellenfele jobb, tehát Obama javára visszalépett.
Sokan Obama személyében hasonlatosságot látnak Martin Luther King-gel, mert mindkettő politikai nyomásgyakorló erővel bíró színes bőrű férfi. Kampányában nagy hangsúlyt fektetett származására, illetve sokszor mutatkozott családjával. Jelszava: „Yes, we can”, mely magyarul annyit tesz: „Igen, együtt képesek vagyunk”.
A kampány elején Clintonné még háromszoros előnyben volt Obamával szemben, de ez az arány később megfordult, melyet sokan az afroamerikai választópolgároknak tulajdonítanak, ugyanis Obama nagy támogatásnak örvend ezen kisebbség körében.
Amerikában is nagy szerepe van a személyi kultusznak, így Obama maga mellé ragadott néhány híres világsztárt, akik elsősorban színes bőrűek, pl. Stevie Wonder, vagy a híres talk-show műsorvezetőnő, Oprah Winfrey.
Egy fergeteges és szabálytalan politikai karrier hiteles története és anatómiája címmel az államférfi életét és pályafutását bemutató könyv jelent meg 2008 nyarán Magyarországon.
Alelnöknek Joe Bident választotta, aki a Szenátusban már veteránnak számít. 1972-ben választották be, röviddel azután, hogy elérte a minimum korhatárt. Nem sokkal ezután egy sajnálatos autóbalesetben meghalt a felesége és a lánya, valamint két fia megsebesült. Akkoriban úgy festett, hogy vége Biden Szenátusbeli pályafutásának, de a kollégái segítettek neki átvészelni a válságos időszakot. Öt évvel később újraházasodott. Ha Bidenről beszélünk, mindenképpen meg kell említeni azt, hogy a Szenátusban a külkapcsolatok a szakterülete. Segített a bosnyák népirtás felszámolásában (1992-1995) és az amerikai nők jogait is képviseli. Ugyanúgy szorgalmazza a 2003-ban kezdődött iraki-amerikai háború felszámolását, mint Obama, és autonómiát kínál a síita, szunnita és kurd népeknek.
A Republikánus Párt
Megalakulásakor a ellenezték a rabszolgaság további terjedését és az USA modernizálása volt a cél. A két vezető párt egyike, az a párt amely társadalmilag konzervatívabb és gazdaságilag liberálisabb. Jelenlegi vezetője az amerikai elnök, George W. Bush. Hivatalos jelképük az elefánt.
„A párt alapítása óta megválasztott huszonkilenc amerikai elnökből tizennyolc volt republikánus. Az ötven államból jelenleg huszonnyolcnak van republikánus kormányzója, az állami törvényhozásban egyenlő szerepet vállal a Demokrata Párttal.” (wiki)
Ideológiájukban konzervatívabbak, a magánvállalkozásokat szorgalmazzák és a kisebb kormányzatot. A republikánus jelöltek nagy része az abortusz elleni álláspontot foglalja el, illetve az azonos neműek házasságát elítéli. A fegyvertartás mellett és az illegális bevándorlók ellen teszik le a voksukat. A terrorizmus elleni úttörőmozgalom leginkább a közel-keleti régióban jelentkezik, ahol iraki és afganisztáni katonai beavatkozásokat hajtanak végre, demokratizálás céljából.
A leghíresebb Republikánusok Abraham Lincoln, Dwight D. Eisenhower, Richard Nixon, Ronald Reagen, George H. W. Bush és fia, George W. Bush.
John McCain
Jelenleg 72 éves republikánus politikus. A nagyapja és az apja is szolgált a seregben, négycsillagos admirálisok voltak. A családi hagyománynak megfelelően McCain a katonai akadémiára járt. Háborús hősként tartják számon. A vietnámi háborúban hadifogságba esett, ahol öt és fél évig raboskodott. Jelenleg Arizona állam szenátora.
McCain politikája
2008. október másodikán bejelentette, hogy megszakítja kampányát, hogy minden erejét a bankrendszer stabilizálására fordítsa, és egyben felszólította vetélytársát, hogy cselekedje ugyanezt. Kampánystratégiájában irányváltást vezetett be, melyben személyesen Obamát támadják. „Meg akarják kérdőjelezni a demokrata jelölt, Barack Obama ítélőképességét, őszinteségét, politikai múltját, személyes kapcsolatait, és ez negatívabb hangvétellel is társul majd. "Egy kicsit durvábbak leszünk" - fogalmazott a Washington Postnak a republikánus stáb egyik magas rangú, névtelenséget kérő tagja.” (Origo) A politikai kampányban Obama rohamos lépekkel elhúzni látszik, holott néhány hónapja még fej-fej mellett haladtak az indulók. Sokan a világgazdasági válságnak tudják be a republikánus elnökjelölt népszerűtlenedését, tekintve, hogy a jelenlegi elnök George W. Bush is republikánus.
John McCain irányelvei
McCain programjában kevesebb adót és egyszerűbb adórendszert ígér. A környezetszennyezés visszaszorítása, az egészségügy megreformálása valamint oktatási reform is elsődleges célkitűzés. Támogatottságának oka is elsősorban a katonai múltjának köszönhető. McCain támogatja az Irak ellen folytatott háborút, amelyben a terrorizmus felszámolásása a legfőbb cél. Elítéli a terrorizmust, véleménye szerint ellenfele, Obama a terroristákkal barátkozik. McCain folytatná a háborút, mert úgy látja, hogy ha ez abbamarad, akkor a katonák halála értelmetlen lenne.
Sarah Pallin
42 éves, ötgyermekes családanya, ötödik gyermeke nemrégiben született, sajnálatos betegséggel, Down-szindrómával. Az Idaho Egyetemen újságírást és politikatudományt tanult. Jelenleg Alaszka kormányzója, ahol 80%-kal választották meg. John McCain alelnökjelöltje. Palin továbbá megszállott horgász, vadász, illetve tagja a Nemzeti Géppuska Szövetsének.
Gazdasági válság napjainkban
Néhány hete attól volt hangos a magyar sajtó, hogy a Forint rég nem látott erősséggel bír a világpiacon. E a tendencia megtörni látszik, ugyanis Amerikában kitört a gazdasági válság, mely fokozatosan átterjedt az európai országokra is. A krízis kezelésére több megoldási javaslat is született, de ezek fölött még a mai napig is vita van, ugyanis a szenátus nem ért egyet minden tekintetben ezekkel, így az elfogadás várat magára. A jelenlegi elnök, George W. Bush az amerikai elvekkel ellentétben állami beavatkozást szorgalmaz, amit egy amerikai tévécsatornán közölt. Normál esetben az amerikai modell lényege, hogy az állami beavatkozást csökkenti. Csakhogy Bush megítélése szerint ez nem egy normális eset.
„Az amerikai kongresszus költségvetési hivatalának az igazgatója, Peter Orszag szerdán azt mondta, hogy az amerikai kormány 700 milliárd dolláros mentőcsomagja kedvező esetben nem hónapok, hanem hetek alatt stabilizálhatja az amerikai pénzügyi ágazatot.”
„Korábban egy demokrata szenátor azt mondta, hogy a két nagy párt megegyezett a 700 milliárd dolláros (csaknem 115 ezer milliárd forintos) gazdaságsegítő csomag főbb pontjairól a kongresszusban. A fehér házi tárgyalások után azonban kiderült, hogy a demokraták és a republikánusok nem értenek egyet a kérdésben. A kongresszusi vezetők péntek reggel folytatják a megbeszélést.”
A demokrata álláspont elutasítja a tőkeinjekciót, ugyanis Obamát mélységesen felháborítja, hogy az egyszerű polgárok pénzét fordítsák a wall street-i tőzsdekrach megoldására.
Készítette: Sziky Balázs
Ha az amerikai pártpolitikára gondolunk, akkor elsősorban a két domináns párt kell eszünkbe jusson, ez a két párt a Republikánus, illetve a Demokrata Párt. Az előbbi jelképében az elefánt, az utóbbi jelképében a szamár kapott helyet.
A demokrata párt:
A Demokrata Párt egyike a világ legrégebbi pártjainak, egyesek az 1820-ra datálják az alapítás évét, mások még korábbra, 1742-re Thomas Jefferson személyéhez kötik. A Republikánus Párthoz hasonlatosan ez is polgári érdekeket képvisel.
Megalakulása idején a déli rabszolgatartó ültetvényesek érdekeit tartotta szem előtt.
Ideológiáját tekintve progresszív, és baloldali nézeteket vall. Jogegyenlőséget ad meg az iránymutató elvei között. Fő feladatkörébe a társadalmi egyenlőtlenségek elsimítása és a szegénység csökkentése tartozik, melynek megvalósítása megjelenhet akár a progresszív adórendszerben is.
A pártot történelme során olyan politikusok irányították, mint Franklin Delano Roosevelt (1933-1945) aki nevéhez a New Deal, a nagyszabású gazdasági segélyprogram fűződik, amivel nagyban befolyásolta a Demokrata párt gazdasági konfesszióit és agendáját, nem mellesleg négyszer választották a párt élére, valamint az ő nevéhez köthető az 1945-ös Jaltai konferencián hozott döntés, miszerint szovjet csapatok állomásozhatnak Magyarországon ideiglenesen. A párt vezetői között volt Henry S. Truman, aki a Truman-doktrína (1947. március 12.), illetve a Marshall-segélyprogram (1947. június 5.) megalkotója.
A párt jelenlegi elnökjelöltje Barack Obama. Obama a 2008-as elnök-előválasztási ciklusban elsöprő győzelmet aratott a párton belül és kívül is, még Hillary Clinton-t, Bill Clinton feleségét is legyőzte. Az elnökválasztás 2008 novemberében lesz tartva, a mandátum pedig négy éves.
Barack Obama:
Politológusként végzett az egyetemen a nemzetközi kapcsolatok szakon 1983-ban, valamint jogászi végzettsége is van, mely végzettségeket a Harvard, illetve a Chicago egyetemen szerezte. 2000-ben a szenátusban indult Illinois állam képviselőjeként, sikertelenül. 2004-ben még mindig egyetemi tanár volt, majd ismételten indult a szenátusi választásokon, sikerrel.
2008 augusztusában merényletet kíséreltek meg elkövetni Obama ellen, de a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) képes volt megakadályozni, hogy az életére törjenek. Egyesek szerint ez csak egy ügyes kampányfogás, mások szerint komolyabban kell venni az ilyen fenyegetéseket.
Obama irányelvei:
Barack Obama az egyetlen olyan amerikai elnökjelölt, aki ellenzi az Irak ellen több, mint öt éve folytatott háborút, amely eddig sikertelennek mondható. A háborúba szerinte emberi életeket és dollár-százmilliókat öltek mindhiába. A háború fő célja egyébként Irak demokratizálása.
Obama színes bőrű lévén nagy szavazótábort tudhat maga mellett, mely főként a déli államokban vált hasznára az előválasztásokon. Véleményem szerint a Demokrata Párt mindenképpen úttörő, mivel a két elnökjelölt közül az egy színes bőrű, a másik pedig nő. Ha a demokraták nyernének, akkor az azt jelentené, hogy még nem volt ilyen elnök. Clintonné nemrégiben feladta a versengést, mivel egyértelműnek látta, hogy demokrata ellenfele jobb, tehát Obama javára visszalépett.
Sokan Obama személyében hasonlatosságot látnak Martin Luther King-gel, mert mindkettő politikai nyomásgyakorló erővel bíró színes bőrű férfi. Kampányában nagy hangsúlyt fektetett származására, illetve sokszor mutatkozott családjával. Jelszava: „Yes, we can”, mely magyarul annyit tesz: „Igen, együtt képesek vagyunk”.
A kampány elején Clintonné még háromszoros előnyben volt Obamával szemben, de ez az arány később megfordult, melyet sokan az afroamerikai választópolgároknak tulajdonítanak, ugyanis Obama nagy támogatásnak örvend ezen kisebbség körében.
Amerikában is nagy szerepe van a személyi kultusznak, így Obama maga mellé ragadott néhány híres világsztárt, akik elsősorban színes bőrűek, pl. Stevie Wonder, vagy a híres talk-show műsorvezetőnő, Oprah Winfrey.
Egy fergeteges és szabálytalan politikai karrier hiteles története és anatómiája címmel az államférfi életét és pályafutását bemutató könyv jelent meg 2008 nyarán Magyarországon.
Alelnöknek Joe Bident választotta, aki a Szenátusban már veteránnak számít. 1972-ben választották be, röviddel azután, hogy elérte a minimum korhatárt. Nem sokkal ezután egy sajnálatos autóbalesetben meghalt a felesége és a lánya, valamint két fia megsebesült. Akkoriban úgy festett, hogy vége Biden Szenátusbeli pályafutásának, de a kollégái segítettek neki átvészelni a válságos időszakot. Öt évvel később újraházasodott. Ha Bidenről beszélünk, mindenképpen meg kell említeni azt, hogy a Szenátusban a külkapcsolatok a szakterülete. Segített a bosnyák népirtás felszámolásában (1992-1995) és az amerikai nők jogait is képviseli. Ugyanúgy szorgalmazza a 2003-ban kezdődött iraki-amerikai háború felszámolását, mint Obama, és autonómiát kínál a síita, szunnita és kurd népeknek.
A Republikánus Párt
Megalakulásakor a ellenezték a rabszolgaság további terjedését és az USA modernizálása volt a cél. A két vezető párt egyike, az a párt amely társadalmilag konzervatívabb és gazdaságilag liberálisabb. Jelenlegi vezetője az amerikai elnök, George W. Bush. Hivatalos jelképük az elefánt.
„A párt alapítása óta megválasztott huszonkilenc amerikai elnökből tizennyolc volt republikánus. Az ötven államból jelenleg huszonnyolcnak van republikánus kormányzója, az állami törvényhozásban egyenlő szerepet vállal a Demokrata Párttal.” (wiki)
Ideológiájukban konzervatívabbak, a magánvállalkozásokat szorgalmazzák és a kisebb kormányzatot. A republikánus jelöltek nagy része az abortusz elleni álláspontot foglalja el, illetve az azonos neműek házasságát elítéli. A fegyvertartás mellett és az illegális bevándorlók ellen teszik le a voksukat. A terrorizmus elleni úttörőmozgalom leginkább a közel-keleti régióban jelentkezik, ahol iraki és afganisztáni katonai beavatkozásokat hajtanak végre, demokratizálás céljából.
A leghíresebb Republikánusok Abraham Lincoln, Dwight D. Eisenhower, Richard Nixon, Ronald Reagen, George H. W. Bush és fia, George W. Bush.
John McCain
Jelenleg 72 éves republikánus politikus. A nagyapja és az apja is szolgált a seregben, négycsillagos admirálisok voltak. A családi hagyománynak megfelelően McCain a katonai akadémiára járt. Háborús hősként tartják számon. A vietnámi háborúban hadifogságba esett, ahol öt és fél évig raboskodott. Jelenleg Arizona állam szenátora.
McCain politikája
2008. október másodikán bejelentette, hogy megszakítja kampányát, hogy minden erejét a bankrendszer stabilizálására fordítsa, és egyben felszólította vetélytársát, hogy cselekedje ugyanezt. Kampánystratégiájában irányváltást vezetett be, melyben személyesen Obamát támadják. „Meg akarják kérdőjelezni a demokrata jelölt, Barack Obama ítélőképességét, őszinteségét, politikai múltját, személyes kapcsolatait, és ez negatívabb hangvétellel is társul majd. "Egy kicsit durvábbak leszünk" - fogalmazott a Washington Postnak a republikánus stáb egyik magas rangú, névtelenséget kérő tagja.” (Origo) A politikai kampányban Obama rohamos lépekkel elhúzni látszik, holott néhány hónapja még fej-fej mellett haladtak az indulók. Sokan a világgazdasági válságnak tudják be a republikánus elnökjelölt népszerűtlenedését, tekintve, hogy a jelenlegi elnök George W. Bush is republikánus.
John McCain irányelvei
McCain programjában kevesebb adót és egyszerűbb adórendszert ígér. A környezetszennyezés visszaszorítása, az egészségügy megreformálása valamint oktatási reform is elsődleges célkitűzés. Támogatottságának oka is elsősorban a katonai múltjának köszönhető. McCain támogatja az Irak ellen folytatott háborút, amelyben a terrorizmus felszámolásása a legfőbb cél. Elítéli a terrorizmust, véleménye szerint ellenfele, Obama a terroristákkal barátkozik. McCain folytatná a háborút, mert úgy látja, hogy ha ez abbamarad, akkor a katonák halála értelmetlen lenne.
Sarah Pallin
42 éves, ötgyermekes családanya, ötödik gyermeke nemrégiben született, sajnálatos betegséggel, Down-szindrómával. Az Idaho Egyetemen újságírást és politikatudományt tanult. Jelenleg Alaszka kormányzója, ahol 80%-kal választották meg. John McCain alelnökjelöltje. Palin továbbá megszállott horgász, vadász, illetve tagja a Nemzeti Géppuska Szövetsének.
Gazdasági válság napjainkban
Néhány hete attól volt hangos a magyar sajtó, hogy a Forint rég nem látott erősséggel bír a világpiacon. E a tendencia megtörni látszik, ugyanis Amerikában kitört a gazdasági válság, mely fokozatosan átterjedt az európai országokra is. A krízis kezelésére több megoldási javaslat is született, de ezek fölött még a mai napig is vita van, ugyanis a szenátus nem ért egyet minden tekintetben ezekkel, így az elfogadás várat magára. A jelenlegi elnök, George W. Bush az amerikai elvekkel ellentétben állami beavatkozást szorgalmaz, amit egy amerikai tévécsatornán közölt. Normál esetben az amerikai modell lényege, hogy az állami beavatkozást csökkenti. Csakhogy Bush megítélése szerint ez nem egy normális eset.
„Az amerikai kongresszus költségvetési hivatalának az igazgatója, Peter Orszag szerdán azt mondta, hogy az amerikai kormány 700 milliárd dolláros mentőcsomagja kedvező esetben nem hónapok, hanem hetek alatt stabilizálhatja az amerikai pénzügyi ágazatot.”
„Korábban egy demokrata szenátor azt mondta, hogy a két nagy párt megegyezett a 700 milliárd dolláros (csaknem 115 ezer milliárd forintos) gazdaságsegítő csomag főbb pontjairól a kongresszusban. A fehér házi tárgyalások után azonban kiderült, hogy a demokraták és a republikánusok nem értenek egyet a kérdésben. A kongresszusi vezetők péntek reggel folytatják a megbeszélést.”
A demokrata álláspont elutasítja a tőkeinjekciót, ugyanis Obamát mélységesen felháborítja, hogy az egyszerű polgárok pénzét fordítsák a wall street-i tőzsdekrach megoldására.
Készítette: Sziky Balázs
2008. szeptember 26., péntek
2008. augusztus 16., szombat
2008. augusztus 15., péntek
2008. augusztus 3., vasárnap
2008. augusztus 2., szombat
Intelligencia...?!
ITT VAN AZ ANIMÁCIÓ!!!
Az amerikai Yale egyetem által kifejlesztett kis tanulmány gyümölcse a fentebb látható animáció. (klikk a linkre)
A tanulmány lényege, hogy ha a csajt az óramutató járásának megfelelően látod forogni, akkor a jobb agyféltekédet használod túlnyomóan, míg ellenkező esetben a balt. Amennyiben meg tudod változtatni a forgás irányát, akkor az IQ-d garantáltan 160 fölött van. (Egy adott rassz, jelen esetben az amcsik rasszának az IQ-ja úgy határozható meg, hogy az összes ember intelligenciájának az átlaga az 100. Nem szerintem, ezt így kell kiszámolni. Az átlag tehát 100, attól való pozitív, vagy negatív eltérés az egyén IQ-ja.) Namost ha van egy csoport, mondjuk az amerikai nép, akkor összevetve az emberek eszét, majd ebből egy 100-as átlagot véve sokkal jobban kimagasló eredményt mutathat valaki, akinek ugyan nem is olyan nagy az intelligencia hányadosa, de az átlagot mégis fölülmúlja. Értem?!
Akkor hol az átbaszás?
Kérném szépen az átbaszás abban van, hogy nem garantált, hogy 160-as az IQ-d, ha meg tudod változtatni a vertikumtengely körüli forgást, maximum az amcsik között lehet akkora eszed. Én erre nem biztos, hogy büszke lennék.
Egyébként jó kis játék, nekem sikerült megváltoztatni kb. 1-2 perc koncentráció után, úgy hogy tegnap megittam vagy 4-5 sört és kb. 2 órát aludtam. Nemhiába, zseni vagyok.
U.i.: Amennyiben mégis arra apellálsz, hogy ki akarsz magaslani az amcsik között, akkor enyhén ráfázol, mert akkor az alap átlagot növeled a jelenléteddel, ergo eleve kisebb végértéket érhetsz el. Haha. csak a miheztartás végett...)
Az amerikai Yale egyetem által kifejlesztett kis tanulmány gyümölcse a fentebb látható animáció. (klikk a linkre)
A tanulmány lényege, hogy ha a csajt az óramutató járásának megfelelően látod forogni, akkor a jobb agyféltekédet használod túlnyomóan, míg ellenkező esetben a balt. Amennyiben meg tudod változtatni a forgás irányát, akkor az IQ-d garantáltan 160 fölött van. (Egy adott rassz, jelen esetben az amcsik rasszának az IQ-ja úgy határozható meg, hogy az összes ember intelligenciájának az átlaga az 100. Nem szerintem, ezt így kell kiszámolni. Az átlag tehát 100, attól való pozitív, vagy negatív eltérés az egyén IQ-ja.) Namost ha van egy csoport, mondjuk az amerikai nép, akkor összevetve az emberek eszét, majd ebből egy 100-as átlagot véve sokkal jobban kimagasló eredményt mutathat valaki, akinek ugyan nem is olyan nagy az intelligencia hányadosa, de az átlagot mégis fölülmúlja. Értem?!
Akkor hol az átbaszás?
Kérném szépen az átbaszás abban van, hogy nem garantált, hogy 160-as az IQ-d, ha meg tudod változtatni a vertikumtengely körüli forgást, maximum az amcsik között lehet akkora eszed. Én erre nem biztos, hogy büszke lennék.
Egyébként jó kis játék, nekem sikerült megváltoztatni kb. 1-2 perc koncentráció után, úgy hogy tegnap megittam vagy 4-5 sört és kb. 2 órát aludtam. Nemhiába, zseni vagyok.
U.i.: Amennyiben mégis arra apellálsz, hogy ki akarsz magaslani az amcsik között, akkor enyhén ráfázol, mert akkor az alap átlagot növeled a jelenléteddel, ergo eleve kisebb végértéket érhetsz el. Haha. csak a miheztartás végett...)
2008. augusztus 1., péntek
Há' csák ázér' mer mágyár vagyok?
A minap a yotube-on keresgettem, és mint azt ti is láthatjátok, a következő kép szúrt szemet. Egyből az ideológiák ingoványos talajára tereltem a témát... Nem kellett volna? Szerinted?
2008. április 18., péntek
2008. március 31., hétfő
ÚJ MÉDIASZTÁR!!!!
Az alábbi kis videó főszereplője akár egy új Szalacsi is lehet. Csak rajtunk múlik, hogy az lesz-e. Csináljuk meg!! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
