Miután a hetet gyakorlatilag végiglógtam, így tettem ma is, s kényelmesen ébredtem kb. reggel kilenc óra magasságában, mikor is a hasamra sütött a napfény, s kellemesen cirógatta arcomat. Jól esett ez a fajta ébresztő.
Elkészülődtem, majd irány az egyetem. A buszmegállóban vettem észre, hogy van egy kirakodó vásár, amit valószínűleg a piaccal azonosítottam tudattalanul. Több se kellett, irány a vásár, megnézni, hogy miket forgalmaznak. Javarészt almát és könyveket, és mivel mindkettőt szeretem, (akár együtt is,) szétnéztem a kínálatban.
Az egyik részlegnél figyelmem centrumába színes gyufásdobozok kerültek, amiket egyáltalán nem tudtam mire vélni, szóval jobban górcső alá kellett vennem azokat, s így láttam, hogy nem is azok, hanem miniatűr könyvecskék. Először jót nevettem magamban az ötleten, hogy milyen kis aranyosak, de mikor kezembe vettem az egyiket, rájöttem, hogy nem is akkora butaság. Könnyedén hordozható, elfér a zsebben és még ritkaság is viszonylag és szép emlék is egyben. Kezembe vettem egyet (címe: Marx és Engels) és elolvastam az első oldalt. [Az ottani könyvek 90%-a kommunista irodalom volt(!)]
Miután beletekintettem, azt mondtam magamban, hogy "nekem KELL egy ilyen", szóval úgy döntöttem, hogy beruházok egybe, ha nem túl horribilis összegért kínálja a néni.
-Csókolom, ez mennyibe kerül?
-Kétszázötven.
-Akkor elvinném.
Emígyen lettem gazdája életem második minikönyvének (az első az Európai Unió polgárjogi kiskönyve)
Alább képeket mellékeltem a számomra friss (amúgy 1970-es) könyvecskéről. :)
